Együd Árpád: Somogy néprajza I. • Somogyi népköltészet, 1975

A Kund Bélát, a Kund Bélát föltették a kocsira, Vitte áztat Somogyfajszra négy fekete paripa, Pirozs vére úgy fojik, mint a patak, Felesége, de gyermekei gyenge szive meghasad. Hódoshát, Horváth Györgyné (sz- i8ç8) 245. OLVAD A HÓ, TAVASZ AKAR LENNI Olvad a hó, tavasz akar lenni, De szeretnék kék iboja lenni, Kinyílnék az anyám kiskertjébe, De majd még a bánat kebelébe. Gyulám, Gyulám életem reménye, Nálad nélkül nincs a napnak fénye, Te egy úrfi, én ëgy árva lányka, Árvaságom szivedet kivánja. Gyulám, Gyulám, nézz fel az egekre, Fel is néztem, mikor megcsaltalak, De már most az Úristenre hagylak. A világon mennyi szalma terem, Rohadjon el mind a te ágyadon, As sem legyen elég orvosságod, Fekete föld lëgyën az orvosod. Lányok, lányok, rólam tanuljatok, A legénynek csólkot ne adjatok, Mer a csókja kimarja a szivedet, Elveszi a leányéletedet. Sávoly, Hajdú Gyula (sz. 1884) 246. ÓH, MENNYORSZÁG SZÉP FÉNYLŐ, TÜNDÖKLŐ CSILLAGA Óh mennyország szép fénylő, tündöklő csillaga, Hallgasd meg, hogy könyörög, az özvegy és árva, Mert nincs aki szánja, hogyha sir az árva, Csak te, árvák, s özvegyek legkegyesebb gyámja. Ï82