Frankl József: Somogyi orvostörténeti szemle (Kaposvár, 1973)
san összegezte és a htt.-nek benyújtotta. — Irt egy magyar nyelvű könyvet a nép számára a népbetegségekről, azok gyógyításáról. Ennek egy példányát a megye minden birtokosának ingyen megküldötte (»sine ullo stipe«). A népművelés (»Pro erudienda plebe«) eredményes folytatása állandó problémája volt. Csorba József orvosi működésének dicséretével ér véget a »testimonialis« levél. * * * 1911-ben jelent meg Dr. Szaplonczay Manó Somogy vármegyei tiszti főorvos munkája: »Az 1831. évi kolerajárvány és az ellene való védekezés Somogy vármegyében«. Kiemelte Somogy vármegye levéltárából az 1831/32. évi kolerajárvány aktáit és közzé tette belőlük azt, »amit a régi elsárgult és részben barnára füstölt iratok elmondanak nekünk ama idők közigazgatási tisztviselőiről, kik a legnagyobb gond és fáradsággal, önzetlenül szolgálták a vármegyét és az emberiség szent ügyét s elkövettek mindent, hogy elhárítsák a vármegye lakosságáról a veszélyt. De ezek közzététele által emléket is akarok emelni nagynevű egyik elődömnek, Csorba József doktornak, aki kiváló tudása és nagy ismeretei folytán, igazán »Első Physikussa« volt Somogyvármegyének, mert az ő tudása és körültekintése, adott tanácsai folytán úgy vezették a kolera ellen való védekezést, hogy az ma is példaképül szolgálhatna.« »Amint Riegler Gusztáv kolozsvári egyetemi tanár összeállításából tudjuk, az első kolerajárvány Magyarországon 1831—1832-ben volt, ezt Orosz-Lengyelországból hurcolták be, hol már 1830-ban fellépett. Az országos kormány legfőbb parancsolat következésébe szerkesztett Utasítást 1830. december 21-én adott ki az egészségre ügyelő hivataloknak, amelynek alapján Somogyvármegyébe is megtétettek az intézkedések. Somssich Pongrác lett a kir. biztos.« 1831. július 14-én adta ki a közgyűlés a megye Physikussa által készített ismertetést: »Ezen veszedelmes, és ragadós nyavalya a’ napkeleti tartományokból hozzánk is a’ közösülés, kereskedés, portékák, marhák, útasok által közelgetni látszik, és ha elég vigyázat nem lesz ide-hatásával is fenyeget. Hirtelen meglepi az embert gyengülés, reszketés, és lankadtsága a’ tagoknak, nagy főfájás, szédölgés, elkábulás, étkivánat’ fogyatkozása, nyughatatlanság, aggodalom, álmatlanság, szívdobogás, a’ szivgödre' nyomatásának érzése, váltogatva általszökő fázás és forróság hideg izzadással. Eggyüdőben vagy csak hamar reája következik szüntelen való has csíkarás felböfögéssel, ímelgés, nagy fuldoklás, a’ jóllakottságnak ’s gyomor-megterhelésnek érzelme. Hirtelen történik magának az epekórságnak kitörése, melly gyakortai, elcsüggesztő természeti-szükség’ véghez-vitelével, ’s ekkor bocsájtott sok vizenyős, savóforma, alfelet égető higság elmenetelével, és hasonló, többnyire szag és íz nélkül való, fejéres, nyálka csoportokkal öszve-elegyített nedvességnek felülrül ki-hányásával mutatja-ki magát. Többnyire semmi epét se lehet észrevenni, avvagy csak igen keveset. A’ lélegzetvevés ugyanazon időben mindinkább nehezül, egyesítve nagy aggodalommal, szo-45 T
