Frankl József: Somogyi orvostörténeti szemle (Kaposvár, 1973)

rongattatással, és a’ szív’ tájéka öszveszoritásának érzelmével, gyakran fél­­beszakasztva sóhajtások által. A’ has fájdalmai és forrósága egymást vált­va enyhülnek, és a’ hasmenési és hányási erőltetés mindig nőttön-nő ritka vagy éppen semmi vizeléssel. A’ szomjúság el-olthatatlanná válik, a’ hideg víznek leg-hevesebb óhajtásával, némí-némű enyhítésére a’ gyomor-tájék el-türhetetlen égésének ’s a’ t. A ragadós epekorságnak lefolyása olly rövid, hogy közönségesen az első 24 óra alatt a’ beteg sorsa végképpen elszokott határozva lenni. Né­­mellyek már 7. 10. vagy 12. óra múlva meghalnak. Ritkán tart a’ nyavalya két napig, és ekkor inkább reménylhetni a’ felgyógyulást, melly szinte olly hirtelen következik. Midőn a’ test felsőszinének hidegülése egész a megmerevedésig ne­­vekedik ’s a’ szív tájékára ’s a’ nyelvre terjed-el; midőn hideg izzadtság üti magát ki; midőn a’ kéz és láb újak bőre öszvezsugorodik, a’ fájdalmak hirtelen megszűnnek, ’s a’ görcsök szélűtési állapotba mennek által; mi­dőn a’ tettző gyógyulás színe alatt tellyes érzéketlenség, és eszméletlenség ’s helyenként az orczán és a’ végtagokon kék foltok látszanak, akkor a’ halál nem szokott távul lenni. Ha a’ hathatós görcsök’ meg-jelenése előtt a’ vizenyes higsággal akár felülről akár alólrúl némelly epe is üresíttetik ki, és ha a’ tagok hidegü­lése nem nevekedik sőt a’ bőr melegszik, izzadásba jön; a’ beteg felgyó­gyulásához lehet reménység.« Részletes utasítást csatoltak az étkezésre, ivásra, öltözködésre, tisz­taságra, kóborlásra, összejövetelekre, idegenekkel való együttlétre, a 10— 20 napos veszteglésre (contumacia) vonatkozólag. Elrendelték »Gordonnak. Végőrző lineának« felállítását először »a Sió vize mellett Foktól fogva Tolnavármegyéig olyformán, hogy átlag 50 lépésre egy vigyázót rendeltek, főleg pandúrokat.« A veszély teljes belátását mutatja a következő kitétel: »Azon esetre ha valaki a Cordonon általtörni akarna, az erővel is vissza vettessen, ha pedig háromszori kiáltás után vissza nem menne, sőt által­­törne, tüstént agyonlövesen, vagy más fegyverrel megölessen, így tartván azt minden Cordonok törvénye, az 1772-iki Intézés, ezt kívánván a köz­maradás. Azután elrendelték Cordon állítását nemcsak Veszprém, hanem Tolna, Baranya és Zala vármegyék határán és valamint a Dráva mentén, amint a Kolera a szomszédos vármegyékben fellépett.« Az első esetekhez Kilitibe dr. Csorba főo. és dr. Ritter (Hőgyes: 1810/11 Ritter János, Szombathely, Vas megye) szálltak ki. »Minden be­tegnél a szükséges vizsgálatot egyenként megtevén, mind pedig a szüksé­ges boncolást elvégezvén, az ott lévő Metzger Fridrik és Rozs Ferenc or­vosokkal megtárgyalva, megállapították, hogy a kiütött betegség epe­kórság = Cholera morbus. Ezt bizonyította a betegség egész képe és lefo­lyása (forma et decursus morbi), ezt erősítette meg az említett boncolás.« A járvány nagyságát a következő táblázat mutatja. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom