Dr. Temesváry Ferenc: „Midas csináltattta aranyos szerszámját” 1969

nek nagy hadiiskolája Magyarország volt. Magyar csatatereken dőlt el nem egyszer Kelet- és Közép-Európa sorsa. A „véres zászlók" alatt nemcsak a magyarok vonultak fel sajátos viseletben, harcmodorral és fegyverzettel. Ennek köszönhető, hogy a XVI—XVII. században Kelet és Nyugat hatása alatt formálódott nemzeti fegyverzetünk, amely jellegzetesen egyedüli maradt és számottevő Európában. A fejedelmi és főúri kincstárakban őrzött fegyverek a háborúk vérzivatarai után egyre jobban fogytak. Összegyűjtésükre, megmentésükre már a XVIII. században figyelmeztettek: „Mi magyarok semmivel sem vagyunk restebbek, mint őseink emlékeinek fenntartásában. Mert valóban az eltűnő nemzetek dicsősége is nem annyira hősi, vitézi tetteikben, mint inkább az emlékjeleknek fenntartása által örökösödik és magasztaltatik." így nyilatkozik Bél Mátyás, aki a „nemzet káros gondatlanságát hajdani emlékei iránt" a magyar főurak szemére veti. De csak amikor a nemzet küzdelme az alkotmányáért, nyelvéért és szabadságáért egyesítette az erőket és gróf Széchényi Ferenc megalapította a Magyar Nemzeti Múzeumot, akkor kezdődött el a Kárpát-medence területén található, az egykori küzdelmeinkből visszamaradt fegyverek összegyűjtése. Addig a Magyarországon előkerült műkincsek az osztrák birodalom fővárosába, Bécsbe vándoroltak. Az 1807 április 7-én Budán megnyílt or-