Dr. Temesváry Ferenc: „Midas csináltattta aranyos szerszámját” 1969

% szággyúlés a magyar kultúrtörténeti emlékanyag védelmét törvénybe iktatta. Gyorsan gyarapodott a Nemzeti Múzeum műkincsállománya, jóllehet az évszázadok veszteségét minden eredmény ellenére sem lehetett behozni, mert nem voltak nemzeti arzenálok és a Hunyadiak, Zrínyiek, Nádasdyak, Báthoriak, Rákócziak ismert nagy fegyvergyűjteményei már elkallódtak, — részint a családok kihalta — részint az osztrákok által történt elkobzások következtében. A főúri díszfegyverek bemutatásánál nem lenne szerencsés a. tematikus vonalvezetést követni, mégis bizonyos egységek kialakítása elkerülhetetlen. Ennek megfelelően az első terem három nagyobb témakört ölel fel. A XVI—

XVII. századi magyar, nyugati és egyben zsoldos fegyverzetet és elkülönítve a vadászati anyagot. Az első tárló vadászjelenetes, maratott díszű tekervényei (számszeríj felhúzók), pompás kidolgozású, gazdagon berakott számszeríjai az ipar magas szintjéről tesznek tanúbizonyságot és egyben mutatják, hogy a szűnni nemCfakaró belső és külső harcok ellenére főúraink| fényűző életet élnek. Az íjak, zajtalanságuk, nagy átütőerejük miatt még a XIX. században is jelentős szerepet töltöttek be. A hozzátartozó nyílhegyek formája igen változatos volt. A célnak megfelelően választották ki a gúla alakuakat szőrmés vadakra, a hegyeseket medvékhez és a vágó nyílhegyeket repülő szárnyasokra. A kézi íj és számszeríj mellett egyre töké-