Dr. Temesváry Ferenc: „Midas csináltattta aranyos szerszámját” 1969

vehetjük még Büky Zsigmond, Pálóczy László, Kmetty György, Táncsics, Ghyczy Emil, vagy éppen Liszt Ferenc szablyáját, amelyek a legjelesebb ötvösművészek műhelyeiből kerültek ki. A későközépkori főúri inventáriumok előkelő helyet biztosítanak a gazdagon díszített, vagy éppen az egyszerű, de végtelenül finom anyagával és formájával kitűnő vezérlő buzogányoknak. A hatalom jelvényei alakjukat nagyon változtatták. Egyrészt a magyar buzogányok legrégibb formáját, a tollasbotot követték, másrészt — elsősorban magas parancsnokok esetében — gömb alakot vettek fel. A tollak-és gerezdek száma változott. Putnoki Ferenc 1679-ben hatszárnyú tollasbotról végrendelkezik, viszont II. Musztafa buzogánya — amelyet Apafi Mihálynak adományozott — nyolcgerezdes. Nyele legtöbbször ezüstből készült, vagy gazdagon kivert, domborított és étetett ezüstlemezzel borított. A Thököly-féle lajstromból viszont ékköves — többnyire tür-" kisz, smaragd és rubintkövekkel kirakott — buzogányokról értesülünk.. A XVI. század végére a buzogány török hatásra elvesztette harci szerepét, vezéri jelvénnyé lett. A XIII. században feltűnő és a Vatikáni Könyvtár legendáriumából is jól ismert forma már csaknem teljesen átalakult. A formaváltozást jól követhetjük a szultáni buzogányokon. Ezeket erdélyi fejedelmeknek és Oláhország vajdáinak küldték fejedelmi, vezéri méltóságuk elismeréséül.