Dr. Temesváry Ferenc: „Midas csináltattta aranyos szerszámját” 1969

1849-ben az erdélyi nők megvásárolták és a szabadságharc vitéz tábornokának, Bem Józsefnek ajándékozták, egy vörös bőr tokban, amelynek felirata: „Emlék Bem hős vezérnek, a kolozsvári nőktől 1849." A szabadságharc bukása után mint hadizsákmányt vitték Oroszországba, ahonnan 1896ban került vissza Magyarországra. A XVIII. század folyamán a főúri díszfegyverek a korábbi évszázadokhoz viszonyítva leegyszerűsödnek és készítésénél a fő hangsúly kifejezetten az ötvös személyére tolódik át. A barokk kor ízlésének és változatos vonalvezetésének megfelelően e korban is születnek mestermunkák, amelyeknek zöme az udvari élet légkörében élő magyar főurak díszöltözeteinek tartozéka. Liebel József Győrben, Wegdenovszky József Pozsonyban készítette Európa-szerte ismert remekeit. A tanítványok már az empire stílusban nevelkedtek és — a reformkor igényeinek megfelelően — alkotásaikkal a nemzeti múlt nagy alakjaira, Attilára, Árpádra, Szent Istvánra, Mátyás és Hunyadi alakjára, vagy éppen a nemzet érzéseit legtalálóbban kifejező költőkre és írókra hívják fel a figyelmet. Griegl ötvös 1837-ben készítette az 1832—36. évi csongrádmegyei követnek ajándékozott ezüst szablyát, amelyen a Klauzál család címere is helyet kapott, „Ki érdemet vetett, dicsőséget arat" felirattal. Nem kevésbé híres Tóth Nepomuk János díszszabiyája, amelyet a híres Szent44 péteri József ötvösművész alkotott. Ide •