Dr. Temesváry Ferenc: „Midas csináltattta aranyos szerszámját” 1969

A XIV. század közepétől határozottan különbséget tesznek hadivért és tornavért között. A különbség a lemez vastagságában, a sisakban és a csataköténynél mutatkozik meg. Kidolgozására nézve remekműnek tekinthető egy ilyen vértezet, hiszen a lemezek mozgása és állóképessége a lovag életének biztonságát szolgálta. A mondottak jól követhetők a Magyar Nemzeti Múzeum tornavértjein is, amelyek a XV—

XVI. század fordulójáról származnak. Ezek a vértek ma már gyér számban fordulnak elő. Esterházy Ferenc leltárában kilenc darab szerepel. Első helyen egy dupla vaspáncélt említ, amelynek nyakát aranyozott ezüst, domborúan kivert virágok díszítik. Gallérján 60 darab csillag alakú ezüst virág és 59 darab kisméretű csillag ékeskedik, és „ezüst dróton 166 borsó nagyságú kláris függ alá". Ugyancsak virágok ékesítik — e teremben bemutatott — Pálffy Miklós győri hős vértezetet, amely a bécsi műkincsekkel került vissza Magyarországra. Felületét ízlésesen tagolja a függőleges bordázás és az indavonal. Arcvértes zárt sisakján Merkur botjegyet látunk. Egészében véve franciás ruhaviselethez van szabva, amelyet az udvari szolgálatban magyar főurak is viseltek. E páncélt állítólag Pozsony városa ajándékozta Mária Terézia királynőnek 1741-ben. Díszítésük tehát rendkívül változatos és mindenben követi a fő stílusáramlatokat. Ritkábban, de előfordul az ékköves díszítés,