Dr. Temesváry Ferenc: „Midas csináltattta aranyos szerszámját” 1969

mint ezt Rákóczi 1688. évi ingóságainak összeírása is mutatja, ahol kiemelnek „egy pár arannyal bevont, rubintokkal és türkiszekkel kirakott karvasat". Thurzó Imre pedig 1621 november 5-én kelt leltár szerint hátrahagyott egy kisebb vértet „.'.. ezüst, aranyozott, zöld kövekkel, rubintokkal, türkisekkel rakottat... ", valamint egy »... mesterséges szép vértet, zöld veres kövekkel rakottat, a közepi gyöngyökkel ékesített, majd egy másik aranyba süllyesztett türkisekkel, rubinttal rakottat..." A főúri vagy fejedelmi vértezeteknek szoros tartozéka a sodronying és sodronyos vassapka. Csak a gazdagoknak jutott osztályrészül, hiszen a sodronyos páncélöltözetek készítése még a XIII. században is nagyon lassú, s csak a XIV. században terjedhetett el, amikor Nürbergi Rudolf 1306-ban feltalálja a vashuzalok gépi előállítását. A sodronying gyártása meggyorsult ugyan, de a tüzifegyverek általánossá válása következtében csak másodlagos szerepet kaphatott. Magyarországon viszont a XVIII. század végéig szerephez jutott nemcsak a harctereken, de a fejedelmi udvarokban is. II. Rákóczi György ezüst sodronyingén a gallért összefogó kapcsok ugyanúgy aranyozottak, mint a vállpántok. A sodrony egész felülete aranyozott ezüst csillagokkal kihintett, gazdagítva nap és hold motívumokkal. Emeli a hatást az aranyozott rózsákba foglalt — nyakláncalakban alkalmazott — kövek nagy mennyisége. Erdély-