Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

BEVEZETÉS

csatlakozó mondókák, és kiolvasok egészítik ki. Az egyes tömbök alá tartozó játékokat Lázár Katalin az alábbiak szerint írja le (1996:82.). Az eszközös játékokhoz tartoznak mindazok, melyeknek lényege, hogy mi történik magával az eszközzel. Ide sorolhatók természetesen a tárgykészítő játékok, különféle ügyességi eszközjátékok (pl. ugrókötelezés, kapózás öt golyóval, bicskázás, gombozás, labdajátékok), valamint a sportszerű népi játékok (tekézés, csülközés, métázás stb.). A mozgásos játékok lényege, mint az elnevezés is mutatja, a mozgás. Ide tartoznak az ölbeli gyermek játékai (arcsimogató, tenyeresdi, ujjasdi, toznáztató stb.), mozgásos erő- és ügyességi játékok („Adj, király, katonát", páros forgó, versenyfutás), a különféle fogócskák („Hátulsó pár, előre fuss!", szoknyafogó stb.), a vonulások (faluhossza, rétes), valamint a kapus- és hidasjátékok. A párválasztó játékok az egymás iránti szimpátián alapulnak. A párválasztó körjátékok és a leánykérő játékok szereplői mindig csak lányok; a párválasztó társasjátékok („Kútba estem", „Fordulj bolha") a nagyobbak játékai, elsősorban fonóban játszották őket, és fiúk is részt vehettek bennük. A szellemi játékok lényege a gondolkodás. Ide sorolhatók egyes mondókák (pl. láncversek, nyelvtörők), a különféle beugratások, a kitalálás játékok („Amerikából jöttünk", „Koszorú, koszorú"), a rejtő-kereső játékok (gyűrűsdi, bújócskák) és a tiltó játékok („Mély kútba tekintettem", „Gyertyatartó, koppantó"; a megszólalás tilalma, „Fekete-fehér-igen-nem": ezeket a szavakat nem szabad kimondani, Sánta pipás: nevetéstilalom stb.). A játék tanításának egyik legnagyobb problémája - Lázár Katalin véleménye szerint - a szakirodalom hozzáférhetetlensége. „Az egymás után készülő tankönyvek és oktatási segédanyagok helyett, illetve mellett nagy mennyiségű eredeti játékanyag közlésére volna szükség" (Lázár K. 1995:691.). Sürgeti a megyék vagy kisebb néprajzi egységek játékainak gyűjteményes kiadását, melyekből az adott vidék pedagógusai megtaníthatnák a játékokat. Nagyon fontosnak tartja, hogy a pedagógusokat képző intézményekben (óvo- és tanítóképző, tanárképző főiskolák, egyetemek) elsősorban gyakorlati képzés szerepeljen e témakörből kötelező tárgyként. Kidolgozta ennek tematikáját is 28 órára, és az ELTE Foklór Tanszékén speciális kollégium keretében kipróbálta (1992/93). Módszere a hagyományból indul ki, mely a leghatásosabb, ti. egyszerre tanítani és tanulni szöveget, dallamot, játékmódot (cselekményt). Hiszen a játék - mint tudjuk - komplex műfaj, ahol e hármas együtt él. E játékok taníthatók énekórán, testnevelésórán, de a tárgykészítő játékokkal a kisiskolások megismerkedhetnek technika-, ill. rajzórán is (Lázár K. 1995:695.). Bizonyos játékok korhoz és/vagy nemhez kötöttek. Óvodában a guggolós körjátékok bátran taníthatók. Az énekes körjátékokat inkább lányok játsszák, míg a fiúk jobban szeretik a mozgásos, ill. sportszerű játékokat. A leánykérő játékokat nagyobb lányok (12-14 éves) kedvelik. A nyerőjátékokat kicsik egymás közt vagy idősebbekkel is játszhatják. A labdajátékokat mind a fiúk, mind a lányok kedvelik. Szinte kizárólag kislányok játsszák a labdakezeléses, ügyességet fejlesztő falhoz verő, falhoz dobó, leverős stb. labdajátékokat. Kisiskolások játéka a csigabigázás