Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

MOZGÁSOS JÁTÉKOK

Sikernek az számított, ha úgy a tartók, mint az ugrók megtartották egyensúlyukat. A láb földet nem érinthetett, tehát hajlított lábakkal, lovagló ülésben kellett a háton maradni. „Versenybíró" ellenőrizte a szabályok betartását. A következő játék tulajdonképpen az első „meghosszabbított" változata, technikája a szekrényugráséval azonos. 3-4 törzshaj lításban lévő, de szorosan egymásra boruló erős fiú tartósort alakít ki. A nekifutónak az ugrást e soron lévők valamelyikére támaszkodva kell végrehajtania. Versengéskor a sor növelésével lehet pontot elérni. Az győz, aki a legtöbb tagból álló sort ugorja át. Másik változata az, amikor a „szekrény" - a fiúsor - hátán guruló átfordulással, bukfenccel halad a játékos előre. 46. ábra. Bakugrás (2) (Együd 1981/a: 102. nyomán) 47. ábra. Bakugrás (3) (Együd 1981/a: 103. nyomán) A fejtartásra ügyelni kell. Tilos a fejet feltartani, mert megsérülhet, esetleg a guruló játékos lába beakadhat és a játékos leeshet. A terpeszugrásnál fontos, hogy az első baktartó előtt a biztonság kedvéért álljon egy ügyes, erős fiú, aki felügyeli a játékot. Formailag különbözik a következő variáns. Két fiú törzsdöntésben szorosan fogja egymás vállát. Erre borul rá törzsdöntésben a harmadik játékos keresztbe, a nekifutás irányának megfelelően. A nekifutó, a bukfencező valójában a harmadik játékos hátán végzi el a guruló átfordulást.