Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

BEVEZETÉS

A gyermekjátékokkal, a gyermekfolklórral kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat Katona Imre összegezte (1989:375-389.). Megállapításai általános érvényűek, így megyénkre is alkalmazhatók. A gyermekfolklór a gyermekek körében megtalálható folklór-jelenségek összessége (bölcsődal, mondókaa, játékdal, játékszer stb.), olyan közösségi hagyomány, amely a kiskorúak körében él. E folklór régiesebb, mint a felnőtteké. A gyermek számára a játék nemcsak szórakozás, de a nevelés és a nevelődés eszköze is, mely az életkori sajátosságoknak megfelelően magatartásmintákkal szolgál, és elősegíti a családi-társadalmi közösségekbe való beilleszkedést. A gyermekek folklórja természetközeiibb és közösségibb jellegű, mint a felnőtteké. A szöveg-dallamcselekmény többnyire szerves egységet alkot, és a gyermek egész életét képes kitölteni, főként kezdő szakaszában. Az európai gyermekdalok általában pentaton (ötfokú) jellegűek, mint a magyar népzene a közelmúltig, a magyar gyermekdal viszont pentatónia előtti fokot őrzött meg. A gyermekfolklór legrégibb rétege természeti vonatkozású, mint a naphívogató vagy az esőkérő mondókák. Ugyancsak a legrégibb réteghez tartoznak a gyógyító mondókák („Gólya, gólya"), az állatokkal kapcsolatos játékok és mondókák és bizonyos játékszerek (mint a zúgattyú, bot, labda stb.). Ez utóbbiak egy része megtalálható a természeti népeknél éppúgy, mint a régészeti leletek között. A középkorra utalnak az Árpád-házi Szent Erzsébet, IE Ulászló neveit őrző játékok, de tatárokra, törökökre, kurucokra, németekre utaló játékdalokat, ill. ördögűzést, vesszőfutást, katonatoborzást, betyárvilágot megjelenítő játékokat is találunk. Utalás történik a játékokban a lakodalom sok mozzanatára is. A gyermekfolklór nemzetközi. Típusai nem köthetők valamely vidékhez vagy népcsoporthoz, inkább a kedveltség foka lehet irányadó. Sík terepen kedvelt a sárkányozás, a sárjáték (pl. az Alföldön), Dél-Alföldön a legváltozatosabb a bicskajáték, Erdélyben a pásztorjátékok száma nagyobb, Magyarországon kedvelt a fonóbeli virtuskodás. A gyűjtések azt mutatják, hogy a Dél-Dunántúlon legkedveltebb énekes-táncos leányjátékok az „Egy kis várat kerítettem", a „Járom az új várnak alját" és a „Kivirágzott a diófa". A gyermekek - fiúk és lányok - szívesen játszanak együtt, bár a két nem közötti eltérés a játékban már elég korán megmutatkozik. A 2-3 évesek a természetben található eszközökkel játszanak. A kislányok virággal díszítik fel magukat és babáikat, koszorút kötnek, virágszirmokat tépdesnek, jósolgatnak, sütnek-főznek, babáznak. A fiúk ebben a korban bogarakat fognak, tobozból állatokat készítenek, faágakból kerítést raknak, házat építenek. 5-6 éves kor előtt játékközösségek még ritkán alakulnak. A leányok korábban kezdik és később hagyják el az énekestáncos játékokat (5-12 éves kor között), a fiúknál ez 6-8 éves korra tehető. Ök viszont igen kedvelik a mérkőző csapat-, ill. sportszerű játékokat. Közös a szobai és néhány szabadban játszott csoportos játék, pl. a fogócska, a bújócska. A fiúk külön csoportokban bicskáznak, háborúsdit játszanak, karikáznak, a lányok babáznak, sántaiskoláznak, kockával vagy kötéllel játszanak. A labdajátékok egy része vegyes csoportokban zajlik. A gyermekkorban egy-két év már nagy korkülönbségnek számít. A pici gyereket néhány hónapos kortól énekelve altatják, néhány soros mondókával vigasztal-