Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

BEVEZETÉS

ják, szórakoztatják. A mondókák egyre változatosabbak (tenyér- és talpcsiklandozó, arcsimogató, ujjkiszámoló stb.), és elkísérik öt egészen az óvodás korig. Egykét éves korban alkalmazhatók a sétáltató, guggoltató és más mozgásos mondókák, de ekkor már a könnyebb szöveg és dallam is megtanítható. A két-három éves gyerek már utánozza a felnőtteket (a munkát vagy épp a lakodalmi cselekményeket). Egyszerűbb játékeszközökkel szívesen játszik, kedveli a csúfoló mondókákat. A nagyobbak már szívesen beveszik maguk közé a négy-öt éveseket, ám a legtöbb játékot az iskolás korúak ismerik. A társasjátékok elkísérik a gyereket az óvodás kortól a serdülő korig, míg az énekes-táncos játékok a iskolás kor befejeztéig tartanak. A fiúknál szintén az iskolás kor végéig tart a sportszerű játékok szeretete, de sokáig kedvelt marad a labdajáték is. A játék nem alkalomhoz, inkább helyhez, időjáráshoz kötődött. (Más a helyzet a mondókákkal.) Kezdetben a gyerek egész napját kitöltötte, később inkább a hét végére maradt. Az egyéni játékokat hét közben is játszották (babáztak például), de a játszók inkább szombaton, vasárnap voltak. Rossz időben a szoba, a gazdasági helyiségek, jó időben az utca, a rét, a játszótér adott helyet a játékosoknak. Télen a fonó volt a kedvelt gyülekezőhely. Tavasszal az első a gombozás, majd a golyózás és a labdajátékok voltak, lányoknál az ugrókötelezés, a sántaiskola. A játék nevel és szórakoztat. Az ölbeli gyermekjátékai szórakoztatva tanítják a gyereket állni, ülni, járni, kezeit, ujjait használni. A szórakozás mellett a beszéd elsajátítása is cél. A nyelvtörők a gyerek nyelvtudását gyarapítják, a gyermekijesztők fegyelmeznek, az állatokkal kapcsolatos mondókák, hangutánzók a környezet megismerését szolgálják. A mondókák egy része (pl. a kiolvasok) valamely csoportos játékhoz kapcsolódik. A kiolvasok főként halandzsák vagy varázsmondóka-töredékek, esetleg idegen nyelvből átvett szavak, számsorok halmazából állnak. A sportszerű játékok eredete az ókorig visszavezethető, jelentős részüket a diákság közvetítette és tartotta fenn (pl. a görög-római eredetű métát, vagyis a várjátékokat). Pásztori eredetűek a népi sportjátékok bizonyos típusai (pl. a csülközés), a századfordulótól pedig elterjedtek a modern mérkőző csapatjátékok (labdarúgás, egyéb labdajátékok), amelyek egyre inkább uralkodóvá válnak. A gyermek egyénisége legjobban a játékszerek készítésében bontakozott ki. Eleinte készen kapta a felnőttektől, vagy a természetben találta és különösebb átalakítás nélkül használta. A homok- és a sárjátékok változatos formái a gyermeki kézügyességre éppúgy vallanak, mint a képzelet kifogyhatatlanságára. 5-6 éves kortól már bonyolultabb játékokat is készítenek: a fiúk hangszereket, fogatot, munkaeszközöket, a leányok babákat, babaruhát, konyhai eszközöket. A gyermekfolklór állandó változásoknak van kitéve. Csökken a hagyományos énekes-táncos játékok szerepe, helyükbe iskolás vagy idegen eredetűek lépnek. Visszaszorulnak a hagyományos sportszerű, főként a pásztori eredetű játékok, helyüket a modern labdajátékok veszik át. Feltűnően megnőtt az iskolás eredetű szobai játékok közkedveltsége, különösen a kitalálós vagy a beugrató-nevettető típusok népszerűsége.