Szapu Magda: Gyermekjátékok (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 3. Kaposvár, 1996)

PÁRVÁLASZTÓ JÁTÉKOK

Lázár Katalin felosztásában három típuscsoport tartozik ide, a párválasztó körjátékok, a leánykérő játékok és a párválasztó társasjátékok. A körjátékokat a lányok a szabadban játsszák úgy, hogy a kör közepén álló kiválaszt magának egy játékost, avval cserél. A leánykérő játékokat főként eladósorban lévő lányok játszották. Természetesen a kérőt itt lány személyesítette meg. A párválasztó társasjátékok viszont elsősorban házasulandó legények, eladósorban lévő lányok játékai. Fonókban, vagy szobában játszották valamennyi formájukat, és a játék lényege a legények és a lányok összepárosítása volt (Lázár K. 1990:619.). A párválasztó játékok szövege - hasonlóan a hidasjátékokhoz - dramatikus jellegű. Énekelt felelgetős dalszövegek a várkörjáró játékok, melynek országosan gazdag változatai ismertek. Északkelet-Magyarországról a „Hol jársz, hová mész, te Erzsébet asszony" kezdetűek terjedtek el, a dunántúli szövegek kezdete pedig „Mit kerülöd, mit fordulod" párbeszéd bevezető szakasza. A leánykérő játékok változatai a „Járom az új várnak alját" vagy az ismert „Most viszik, most viszik Uborkáné lányát" szöveg variánsai. Gyakoriak a kontaminálódott szövegek, melyekben a várkörjáró, leánykérő játéktípus szövegei keverednek. A legismertebb párválasztó körjátékok egyike a „Fehér liliomszál" kezdetű, ahol a szöveget a játékosok mozdulatokkal kötik össze. Játék közben párt választanak: „Ezt ölelem, ezt szeretem, ez az én édes kedvesem." Ez a szövegelem mindig játékszöveg-fuzéren belül fordul elő, legtöbbször a „Hej szénája, szénája", a „Kis kacsa fürdik", a „Hajlik a meggyfa" szövegkezdetű énekes-táncos leányjátékokban (Tátrai Zs. 1988:602-606.). PÁRVÁLASZTÓ KÖRJÁTÉKOK A játékok szövege és dallama sokféle, ám valamennyi játék hasonló. A játékosok körbe állnak, egy a kör közepére áll és énekelni kezdenek. A dal végén a középső választ valakit; a következő játékban az marad bent a körben. FEHÉR LILIOMSZÁL-BÁRSONY IBOLYÁCSKA Gönczi (1949:48-49.) BOLHÓ1 leírása alapján közöljük a játékot. Kiss Áron szerint (1891/1984:516) az országosan ismert és elterjedt játék a rituális mosdás, a megtisztulás és a szerelmi varázslás emlékét őrzi. A kör közepén álló lány a dal szövegére ugrik, csípőre teszi a kezét, haját és arcát megsimítja. A magyar népi játékok között ez az egyetlen, melyben (jelzés-szerüen, áttételesen) előfordulnak ilyen színjátékszerű elemek. Ajáték végén a körben álló lány választ maga helyett valakit. A szöveg gyakran előfordul játékdal-füzérek első darabjaként is, mozdulatutánzás nélkül (Lázár K. 1990:620.). A lányok egymás kezét fogva körbe állnak. Egy játékos beáll a kör közepére. Elkezdenek énekelni: Fehér liliomszál, sej, ugorj a Dunába, ( körben álló egyet ugrik,) Támaszd meg oldaladat az aranyvirággal, (csípőre teszi a kezét és bal felé hajlik,) Fésülködjél meg te! (fésülködést mutat ujjával,) Sej mosakodjál meg te! (mosdást mutatja,) Törülközzél meg te! (törülközést mutatja,) Az aranykendőbe! (valamelyik lány kötényében megtörülközik.)