Szapu Magdolna: Karácsonyi ünnepkör. Adventtől vízkeresztig (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 2. Kaposvár, 1994)

Megszemélyesítések, dramatikus szokások

MEGSZEMÉLYESÍTÉSEK, DRAMATIKUS SZOKÁSOK A dramatikus játékok két fö csoportját különbözteti meg a szakirodalom. Az első csoport - a karácsonyi-vízkereszti dramatikus játékok - tárgyát a mitológiából veszi, míg a második csoportban a keresztény és más elemek keveredése jellemzi a szokást: a karácsonyi-újévi kántálást, a regölést, a hejgetést, az állatalakoskodást, melyek célja ugyanaz, a következő év bőségének, termékenységének biztosítása. (Dömötör T. 1964 : 166, 174.) Betlehemezés A bibliai történetek köré csoportosuló betlehemes játékok szakirodalma rendkívül gazdag. A játék legrégibb emléke a XVII. század második feléből maradt ránk. A következő századból már több kéziratos játékot ismerünk. A XIX-XX. századi falusi betlehemes játékok részben iskolák és laikus vallásos társaságok számára írt szövegek folklorizálódott változatai, részben pedig újabb keletű szövegek. A Pásztorjáték része a betlehemi játékoknak, amelyben a pásztorok neve vidékenként latinos, de sokhelyütt már magyaros-népies. A pásztorok muzsikálnak, táncolnak, ajándékot hoznak. Tréfás jelenete a betlehemezésnek az öreg pásztor süketsége és az ebből származó félreértések. 7. kép: Betlehemesek