Szapu Magdolna: Karácsonyi ünnepkör. Adventtől vízkeresztig (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 2. Kaposvár, 1994)
Karácsonyi ünnepkör
A szőlőt meg torokfájás ellen ették. Vacsorára mindenki ünneplőbe öltözött. így köszöntötték be az ünnepet: „Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus! Hála Isten, megértük a Krisztus Urunk születése napját. Adjon az Isten bő bort, bő búzát, erőt, egészséget, Holtunk után örök üdvösséget. Dicsértessék a Jézus Krisztus!" Ekkor a gazda meggyújtotta a gyertyákat, a családtagokét és a cselédekét egyaránt, majd letérdeltek és „Krisztus Urunk születése emlékére" imádkozni kezdtek. A gazda előimádkozott, a többiek mondtak utána. Elmondta a Miatyánkat, az Üdvözlégyet, majd elénekelte a Mennyből az angyalt. Azután a cselédek is Boldog Karácsonyt köszöntöttek. Mindenki kapott egy kupica pálinkát. A férfiak úgynevezett „Lukács-kalácsot" kaptak, amit a háziasszony sütött, a nők pedig fonott kalácsot. Ezt hívták Buzsákon 'pobjesznának*. Ebből mindenki evett. Karácsony napja, délig vigília volt, csak délben ettek egy kevés zsírtalan ételt. Délben és este fokhagymát kellett enni, este sertésmájat sütöttek, hogy az anyai átok ne fogjon rajtuk. Másnap reggel abból a szénából, ami a kisded alatt volt, minden állat szájába tettek. A maradékot szenteltvízzel meghintették, azt tilos volt elszórni. Az állatoknak azért adták a szénát, hogy egészségesek, erősek legyenek a következő évben. (Sz.sz.: M 199/B) Szántódpuszta környékén a karácsonyi asztalt néha egy, néha több fehér abroszszal leterítették, arra imakönyvet és a karácsonyfát tettek. Alatta egy köteg széna, egy kosár kukorica, egy marék só volt. Karácsony után a házigazda ezekből adott az állatoknak. A sót elosztotta a szarvasmarháknak. A csirkéknek és a disznóknak kukoricát adott. Második nap az abroszt 'hátrafelé lökte 1 , úgy szórta ki a morzsát, hogy a baromfi hátra menjen az udvarban, ne előre. (Együd Á. 1985 : 4L) Csurgón a karácsonyi asztalra tilos volt rákönyökölni, nehogy kelésesek legyenek. A család minden tagja egy-egy ruhadarabot tett az asztal sarkára, hogy ne érje betegség a családot. (Sz.sz.: M 194/B) Másutt, a karácsonyi szénán ha elalszik a lány, megálmodja, ki lesz a férje. Az asztalon lévő piros almát arcukhoz dörzsölték újév napján, hogy egész éven át pirosak, egészségesek legyenek. Fésűt is tettek az asztalra, avval fésülködtek. A kukoricát pedig kiszórták a tikoknak, hogy jól tojjanak. (Sz.sz.: M 145/A) Belső-Somogy községeiben karácsonyra többnyire disznót vágtak. A katolikusoknak „karácsony bőttyét" be kellett tartaniuk, ilyenkor úritököt ettek, hogy ne fájjon a torkuk. A reformátusoknál aki disznót vágott, az karácsony reggelén kocsonyát és kelt tésztát, délre orgyas káposztát, gombócos káposztát, rétest, estére déli maradékot vagy kocsonyát kapott. Mások a szokásos ünnepi rendet tartották: reggelre kocsonyát vagy más hideget, délre tésztalevest, pirított t\úkot mártással vagy savanyúsággal, rétest, estére déli maradékot vagy becsinált levest fogyasztottak. Másnap hasonlóan alakult, legfeljebb másféle leves volt, kövesztett, vagy utóbb rántott hús. Aki libát tartott, libapörcöt is készített. A karácsonyi időszakra a legdíszesebb abroszt tették fel, alulra egy egyszerűbbet, 'pántlikásat' (csíkos), felülre
