Szapu Magdolna: Karácsonyi ünnepkör. Adventtől vízkeresztig (Válogatás Együd Árpád néprajzi gyűjtéseiből 2. Kaposvár, 1994)

Karácsonyi ünnepkör

'hímöset'. Ha gyász volt a családban, fehéret, vagy sárgát, ha fiatalok voltak, piros hímeset. Evéskor a felsőt levették. Az asztal alá búzát, rozsot, árpát, zabot, szénát tettek, éjjel vagy reggel minden állat abból kapott. Az abrosz egyik sarka alá kukoricakását tettek, csak mikor elmúlt karácsony és összehajtották az abroszt, vették onnan el. Megvárták vele a kiscsibét, azoknak adták. A karácsonyi asztal minden morzsáját, csontját az abroszban kellett hagyni, ünnep elmúltával a fák tövébe öntötték. Karácsonykor a községi kanász és csordás az ünnep másnapján, mikor kihajtott reggel, nagy abroszt vitt magával, mert a gazdák megajándékozták haltésztával (töltött kalács), pereccel, utóbb kuglóffal. Koldusnak, a családnál gyakran dolgozó nincstelen embernek ilyenkor szintén szoktak csomagolni ételt. A karácsonyi asztal alatt tartott fokhagymával a marhák szarvát kenték meg, tejrontás ellen. (Knézy J. 1975 : 112.) A megyei múzeum néprajzi gyűjteménye őriz karácsonyi abroszokat Rinyaújnépe, Hencse és Visnye községekből (leltári számok: 78.7.12., 73.45.1., 70.20.2., részletes leírásukat lásd a Függelék című fejezetben). Az ünnepi előkészületek egyik fontos mozzanata a karácsonyfa állítása, a karácsony ünnepének szimbolikája. A karácsonyfa falvak és városok hívő és nem hívő lakosságának karácsonyi ünnepéhez egyaránt hozzátartozik. Ám maga a karácsonyfa állításának szokása alig több száz esztendősnél. A szokás protestáns gyakorlatból ered. Bécsben a múlt század második felében kezdett terjedni. Németországból átszármazó protestáns művészek, fóúri családok honosították meg. Nálunk Brunswick Teréz (1824), továbbá József nádor harmadik neje, Mária Dorottya, illetőleg a Podmaniczky család (1826 táján), majd Fertőszentmiklóson a Bezerédi család állít karácsonyfát Flóra lányának (1834). Jáky Ferenc osli plébános, a gróf Hunyady család egykori házipapja, 1855-ben a falu iskolás gyermekei számára rendez karácsonyfa-ünnepélyt. Szegeden a múlt század derekán bukkan föl. A fa tavaszidéző szimbólum, de összefonódott a tudás fájának képzetkörével is. A ráaggatott papírlánc, angyalhaj a kígyót, a rákötött gyümölcs a bibliai almát, a betlehemi Újszülöttet idézi. Alá pedig a gyermekek számára ajándékokat helyeznek. Állítása előtt hazánkban a karácsonyi életfa, termőág volt honos. Az egykori nyugati magyar végeken még manapság is általános a karácsonyfának a mestergerendára, szobasarokba függesztése. Csökölyben például a mostani karácsonyfa elterjedése előtt tüskés zöld ágakat, borókát, fagyöngyöt függesztettek a gerendára, legtöbbször koronájánál fogva. (Bálint S. 1976 : 32-34.) A karácsonyfadísz, az üvegdísz az 1880-as években, a lametta pedig az 1890-es években jelent meg a városokban. Korábban alma, dió, házilag készített sütemények, mézeskalács szolgáltak karácsonyfadíszül. Helyenként a fa alá betlehemet, vagy szent családot ábrázoló képeket tesznek. Hasonlóan ide kerül a lucabúza is. A gyertyát, az élet fényének szimbólumát, csak később cserélték fel villám égőkkel. Bár a kisgyermekeknek ma is azt mondják, hogy a karácsonyfát a Jézuska hozta, ezért