Darabos Zsuzsanna szerk.: Karmazsin király udvarában (1990)
Csillag és Morzsi kalandjai
Csillag és Morzsi kalandjai Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy ló, akit Csillagnak hívtak. Magányosan éldegélt, s unalmában a naplóját olvasgatta. Délutánonként egy kicsit sétálgatott. Egy alkalommal, amint gondolataiba mélyedve bandukolt, találkozott egy sánta kiskutyával. Megsajnálta a beteg kis állatot, s meghívta magához. Meggyógyította, vendégül látta, s eközben megbarátkoztak. Morzsi - mert így hívták a kutyát - árva volt, otthonra talált a lónál. Azonban együtt is sokszor unatkoztak. Egy verőfényes reggel azt kérdezte Csillag: - Mit csináljunk ma? Tudsz valamit ajánlani? - Nem tudok, sajnos - válaszolta unottan a kutya. - Megvan! Menjünk el János gazdához, ő majd ad nekünk munkát. - Remek ötlet! Indulhatunk. - Gyerünk! El is indultak, s öt perc múlva már ott voltak a gazdánál. Kopogtattak az ajtón. Személyesen a tulajdonos nyitott ajtót. - Mivel szolgálhatok? - kérdezte az. - Munkát keresnénk- mondták a jövevények. - Rendben van. Fáradjanak be! Bent egy papírt nyújtott át nekik, amelyen ez állt: MUNKÁK Lovaknak: vizet húzni a kútból, szántani (húzni az ekét) Kutyáknak: őrizni a házat, terelni a nyájat Munkaidő: reggel 8 órától délután 4 óráig Fizetés: napi 100 Ft és teljes ellátás. Mind a ketten beleegyeztek a feltételekbe. Másnap kora reggel álmosan kászálódtak ki az ágyból. - Gyerünk, munkára fel! - sürgette őket János gazda. Csillag vizet húzott, s vitte az istállóba. Ott barátságos arcokat látott. Két szamár és egy ló mutatkozott be neki:
