Darabos Zsuzsanna szerk.: Karmazsin király udvarában (1990)
Csillag és Morzsi kalandjai
- Szervusz! Te vagy az új gondozó? Engem Csacsinak, öt pedig Csacskának hívják - mondta az öregebbik szamár. - Örvendek! És azt a kiscsikót hogy hívják? - érdeklődött Csillag. - Csillagfény a neve - válaszolt a Csacsi. A ló elbúcsúzott új barátaitól. Indult ekét húzni, de előtte megnézte Morzsit. Az búsan mondta neki: - János gazda nagyon dühös, mert megtudta a kakastól, hogy beszélgettél az állatokkal munka helyett. - Jaj nekem! Felmondott nekünk? - kérdezte ijedten Csillag. - Nem, de azt mondta, meghosszabbítja a munkaidőt és nem ad enni! - Ha ilyen kegyetlen a gazda, akkor én nem dolgozok itt tovább! Meg kell szöknünk! - jelentette ki a ló. - Igazad van! Este elhagyjuk ezt a házat - helyeselt Morzsi is. így is lett! Az éjszaka közepén csendesen elosontak. Meg sem álltak hazáig. Otthon aztán gyorsan lefeküdtek és a fáradságtól rögtön elaludtak. Másnap reggel a következőt olvasták az újságban: ELVESZETT LÓ ÉS KUTYA KERESTETIK! A becsületes megtalálónak pénzjutalom jár! Egyben ez a két állat eladó is! Köszönettel: János gazda A ló és kutya meghökkenten meredt egymásra. - Gyorsan el kell bújnunk! - kiáltott fel Csillag. - Ismerek egy elhagyatott kastélyt, ott biztonságban lehetünk. - Rendben! Már pakoljunk is! - állt rá Morzsi. Félórai járás után el is érték céljukat. Mikor beléptek, nagy csodálkozásukra nem volt elhagyatott a kastély. Egy gazdag ember költözött oda a fiával. Barátságosan fogadták őket: - Szervusztok kis vendégek. Mi járatban vagytok itt? érdeklődött az ember. Még szóhoz sem juthattak mert Jancsi, a gazda fia nagyon megörült nekik.
