Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2018-2019-ben
210 HONT! SZILVIA, BALOGH CSILLA, BELÉNYESY KÁROLY, GALLINA ZSOLT, GULYÁS GYÖNGYI, MOLNÁR ISTVÁN, NÉMETH PÉTER GERGELY, SOMOGYI KRISZTINA ÉS VÉGH ANDRÁS formában végződött. Az árokba egy hasonló méretű, másik árok futott bele, mellyel együtt valószínűleg területhatároló vagy védelmi funkciót láthatott el. Az egyik széles árok (83/95) alja felett 20-30 cmre, mintegy 3 m hosszú felületen legalább 6 egyénhez tartozó vázrészeket bontottunk ki. Ezek közül két esetben beszélhetünk temetkezésről (s134, s135), a többinél csak összefüggő vázrészek voltak megfigyelhetők. A temetkezések jobb és bal oldalon fekvő, zsugorított, melléklet nélküli sírok voltak. Három, a szubhumuszba ásott urnát is feltártunk, melyek közül kettő egymás mellett, a harmadik azoktól délre, kb. 150 m-re helyezkedett el. A cilindrikus nyakú, vállrészében erősen kiöblösödő testű urnák közül az egyikben egy gyermek koponyája feküdt, állkapocs nélkül (IX. t. 8.). Néhány rézkori gödörben emberi vázmaradványokat - koponyatöredék, kar-, lábszárcsont töredék - is leltünk. Két gödörben találtunk szarvasmarha vázat, melyek közül az egyik az emberi maradványokat rejtő árok végén, azoktól 6-7 m-re feküdt. Az egyik gödörben teljes, a másikban fél marhavázat bontottunk ki. Mindkét esetben belehajtogatták a sekély, kisméretű gödörbe az állatokat. Az emberi és állat-temetkezések, áldozatok megszokottak a badeni telepeken, helyenként nagy számban fordulnak elő. Hasonlók ismertek a többek között Gyöngyösről, Balatonőszödről és Kaposújlakról is.21 Az egyik széles árokban emberi lábat utánzó, bekarcolt vonallal díszített agyagtárgy is volt. E tárgy lehetséges rituális szerepében, szimbolikusan, talán összefüggésben lehet a településen található számos emberi vázrésszel. A jelentősebb objektumok között egy nagyméretű anyagnyerő gödröt és számos kemencét említhetünk meg. A terület déli részén feltárt, 13,5 m hosszú és 7-8 m széles nagyméretű gödör (108/130) keleti és északi oldalát cölöpsorok kísérték. A gödör alján két tűzhely nyomát és egy boltozatos kemencét találtunk, továbbá a kemence előtt állatcsontokból és edénytöredékekből álló réteget figyeltünk meg. Ugyancsak e gödör nyugati részében leltünk egy emberi koponyát. Elképzelhető, hogy a nagyméretű gödör kultikus szereppel (is) bírt. A rézkori kemencék nem sokban tértek el az Árpád-kori kemencéktől. Két típusukat lehetett megkülönböztetni: felmenő fallal rendelkező, szabadon álló, előtérgödörrel rendelkező kemence és az ún. aknavagy füstölőkemence. Ez utóbbi esetben egy ovális, hosszúkás alakú gödröt ástak ki, melynek egyik végébe vájták a kemencét. Az előtérgödör alja fokozatosan lejtett a kemence felé. A településobjektumok zöme különféle méretű gödör volt. Ezekből változó mennyiségű leletanyag került felszínre. Jellemző, hogy a rézkori gödrökben főként szarvasmarhához és kiskérődzőhöz tartozó vázrészek fordultak elő. A kerámia anyag 70 %-át vastagabb falú házi kerámia alkotta, melyek külső oldalán bekarcolt háló-, ferde vonalminta vagy plasztikus díszítés volt megfigyelhető. A vékonyabb falú töredékek többször 21 Gallina - Gulyás 2019, 13-14.; Horváth 2006, 107-152.; Somogyi 2004, 165-166. felfényezett felületűek, külső oldalukon jellegzetes badeni beszurkált díszítéssel. Az edénytípusok között fazekak, tárolóedények, csöbrök, kissé ívelt aljú, tömzsi testű mericék, nyomott gömbös testű bögrék, kiskorsók, kétosztatú tálak, díszfazekak és (gyakran) behúzott peremű tálak szerepeltek. Az egyik gödörben egy majdnem ép talpas kelyhet leltünk. A használati eszközök közül őrlő-, és csiszolókövek, nyéllyukas és nyéllyuk nélküli kőbaltatöredékek, továbbá állatcsontokból készített árak, lyukasztók említhetők meg. Érdekes, hogy orsókarika vagy orsógomb nem került elő. A következő megtelepedési időszak a kora bronzkorán volt. Három, egymás közelében fekvő gödörből- a feltárási terület középső részének északi peremén- került napvilágra a Somogyvár-Vinkovci kultúrára jellemző leletanyag. A főként kerámiából álló leletek között az ívelten kihajló, lekerekített peremű, vállrészüknél kiöblösödő, seprűdíszes tárolóedény darabok gyakoriak. Feltártunk egy negyedik bronzkori gödröt (25/32) is, azonban az onnan előkerült leletanyag a késő bronzkorra, az Urnamezős kultúra idejére datálható. A rendkívül gazdag leletanyaggal rendelkező gödörben megmunkált agancsdarabok és számos kerámiatöredék mellett egy szögletes alakú agyagnehezék darabjai feküdtek. A kerámiák között egy hegyes fülekkel rendelkező, stilizált állatfej is előkerült, mely talán edénydísz lehetett. A bronzkor után a római korban is lakottá vált a terület, melyet a feltárási terület déli részén elhelyezkedő jelenségek képviseltek. Szórványként egy Kr. u. 2. századi Faustina bronzérme is előkerült az egyik rézkori urna feletti humuszból (II. t. 4.), ill. az egyik cölöplyukban egy teljesen ép bronzfibulát találtunk. A római kori objektumok közül egy több cölöpös építmény (262. objektum) és egy félig földbemélyített épület említhető meg. Az épület (163/201) több mint 15 m2 alapterületű volt, alján padlóval és cölöphelyekkel (IX. t. 6.). Az északi sarkában bontottuk ki a hosszúkás, téglalap alakú, hoszszanti szélén nagyméretű kövekkel övezett kemencét, mely egy kerek, égett aljú gödörbe nyúlt. Az épületben tegulatöredékeket és kevés edénydarabot találtunk. A lelőhely az Árpád-korban ismét lakottá vált. Az erre az időszakra keltezhető objektumok az egész nyomvonal-szakaszon megtalálhatóak voltak. A középkort 4 épület és számos külső kemence mellett 5 árok, 6 cölöphely és 46 gödör képviselte. A dombtetőn elhelyezkedő épületek félig földbemélyítettek, aljuk alig mélyedt az altalajba. Padlót nem találtunk, viszont a tetőt tartó oszlopok- középen vagy a két szemközti oldal középtengelyében- és az épület egyik sarkából kiugró, kisméretű kemence vagy maradványa rendszerint megfigyelhető volt. Az Árpád-kori, általában nyugat-keleti hossztengelyű külső kemencék a rézkoriakhoz hasonlóan, két típust képviseltek: az önálló előtérgödrös- és az ovális alakú gödör végébe vájt aknakemencék. Ez utóbbiak közül a legérdekesebb a 275. objektum volt, melynek nyugati végéhez lépcsőszerűen két kemencét is vájtak az altalajba (IX. t. 5.). A számos kemence közül csupán egyben lehetett megfigyelni a sütőfelület megújítását és azt, hogy a felső tapasztás alá hőmegtartó réteget (főként állatcsontokat,
