Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Géger Melinda: Az elveszett paradicsom. A vidéki táj és vidéki élet ábrázolása a somogyi képzőművészetben a 20. század első felében. I.
AZ ELVESZETT PARADICSOM 343 3 km hosszan húzódott végig a településen - elágazással alig tagolva. A környék mezőgazdasági művelés alatt álló terület volt körös-körül. A városiasodás a 19. század utolsó évtizedeiben kezdődött. Robbanásszerű gyarapodás állt be a lakosság létszámában. A mai városközpont arculata ekkor alakul ki, a derékszögű utcák új rendszerében a gazdagodó polgárság reprezentatív igényeinek megfelelően nagyvárosias eklektikus épületeket emeltek, amely megváltoztatta a város eredeti képét.25 A változáshoz első lendületet a gyorsvasút adta, ami a pécsi vonalba kapcsolva a Budapest- Fiume vonalon közlekedett. A posta megjelenése is segített kiemelni Kaposvárt falusias jellegéből.26 Lendületet adott 1890-ben a Magyar Általány Bank Kaposvárra települése, amely az ország legnagyobb pénzintézetének számított. A társaság tisztviselőinek létszáma az 1890-es megtelepedéskor még 12 főt tett ki, közöttük komoly elméleti felkészültséggel bíró szakemberek. A részvénytársaság telepítette az alapvetően agrár-jellegű Somogyba a cukorrépa feldolgozó gyárat. A szaporodó községi adó, illetve a létesülő új munkaalkalmak révén és a tőke városba áramlásával a polgárosodás folyamata fokozatosan megindult és a városi értelmiség létszáma is megnövekedett.27 Ugyanakkor Somogy továbbra is feudális jellegű agrármegye maradt, és öszszességében azt a szellemi középszerűséget képviseli, ami a vidéki Magyarországot mindenütt jellemezte. Kis szigetet képez néhány művész, író, tanár, kereskedő és a városban élő értelmiségiek, akik polgáriasultabb eszmevilága elütött a nagy átlagtól. Ide tartozik elsősorban Rippl-Rónai József, aki 1901-ben, hosszas párizsi tartózkodás után települt le szülővárosába. E művelt, világlátott rétegnél jóval többen vannak a kevésbé művelt kispolgárok, akik népszínműveken iskolázott ízlésvilágát a többség elfogadta. Kaposváron a festészeti másodvonal képezi a művészeti élet gerincét - viszonylag képzett, külföldön is iskolázott kismesterek. Saját vagyon és egzisztencia nélküli művészemberként jobb esetben a város alkalmazottai, akik belesimulva a kisvárosi életbe egy-egy főgimnáziumi rajztanári állást foglalhattak el, rosszabb esetben eltartottjai.28 Aszázadforduló előtti évtizedekben három tehetséges fiatal indult útnak a művészi pályára, akiknek munkásságában meghatározó módon nyomot hagyott a vidék. Elsőként Rippl-Rónai József (1861-ben), később Vaszary János, majd Kunffy Lajos. Őket követte a két világháború közti korszakban Bernáth Aurél. Munkásságuk gyökere a szülőhely vidéke, gyermekkorukat is a vidéken töltötték, kötődnek a kisvárosi-vidéki világhoz, ugyanakkor tanulmányaik és életútjuk révén szoros a kapcsolat fűzi őket 25 Szíjártó István: Kaposvár közművelődésének és művészeti életének áttekintése a századfordulótói a felszabadulásig. Rippl-Rónai Múzeum, adattár, kézirat, 5. 26 Fekete Gyula, 1929: Az ötven év előtti Kaposvár. Új-Somogy Nyomda, Kaposvár, 24. 27 Szíjártó István: Kaposvár közművelődésének és művészeti életének áttekintése a századfordulótói a felszabadulásig. Rippl-Rónai Múzeum adattár, kézirat, 4 28 Géger Melinda, 1992: Galimberti Sándor indulása (A művész tanulóéveinek rekonstrukciója 1883-1903-ig Kaposvártól-Nagybányáig).- Somogyi Múzeumok Közleményei 9: 125. a nagyvilághoz, olyan városokhoz, mint Párizs, Berlin és Budapest. A helyi közeg számukra nem csak Kaposvárt, hanem a környező falvakat is jelentette. Családjukban mindenütt jelen van az elszegényedett kisnemesi vonal. Bár a vidék szülöttei, nem olyan módon ábrázolói ennek a világnak, mint az alföldi festők. A vidékhez fűződő viszonyuk a mindennapi kapcsolat eredménye: szeretettel, de kívülről nézik az igazi vidéket, és annak egy magukra adaptált, stilizált képét teremtik meg művészetükben. Ugyanakkor a vidéki létforma interpretációi - minden személyesség és belső átéltség ellenére - egy mesterségesen megkonstruált modell, amiben régóta továbbélő toposzok mutathatók ki. A kisvárosi idill és az otthon kultusza Rippl-Rónai József munkásságában ,A múlt századi és a századfordulós Magyarországra a falu, illetve a falu és város közötti civilizációs képződmény, a kisváros volt a leginkább jellemző. A nemzet kulturális összképe ebből a vidékies-kisvárosi környezetből indult’.29 * A kisváros adja azt az esztétikaikulturális közeget, amelynek romlatlanságát dicsérték és ahová sokan visszavágytak. Kaposvár e mikrovilágát örökítette meg Rippl-Rónai József, akit szülővárosához legfontosabb művészi élményei fűzik. Apai rokonsága a környékbeli falvakból érkezett Kaposvárra. A felmenői közt először az édesapja lett tanító végzettségű értelmiségi. Többi nagybátyja kézműves, asztalos vagy bognár, de a szoros összetartozás érzése mindig összekötötte a család férfitagjait. A művész franciaországi tartózkodása alatt, Banyls-ben dőlt el, hogy a vidéki világ vonzza és tájmotívumokat akart gyűjteni. (Párizsban sem un. városi, inkább műtermi festőként dolgozott.) Festői témakörének ihlető világa alapvetően a vidék. Otthonához, testvéreihez és szüleihez közel, Somogybán kereste azt a világot, ami gyermekkorának alapélménye volt. Rippl-Rónainak két híres sorozata kapcsolódik a városhoz: egyik az első otthona, a Fő utcai ház, ahol enteriőrkorszak, másik a Róma villa, ahol a kukoricás stílus idilljei készültek. Kaposvár mindössze 1-2 képén szerepel: a város, mint topográfiai helyszín vagy utcakép nem jelentett számára festői kihívást. Helyette egy szűkebb közeg, az otthon és a család, mint a kisvárosi atmoszféra legkifejezőbb hordozói vonultak be a Kaposvár-képek közé. Kaposvárra visszatérve Rippl-Rónai egy számára meghitten ismerős régi életben és szokásrendben találta magát. A kisvárosokban a családi házat a középosztályhoz tartozás fontos feltételének tekintették, a társadalmi státusz lényegi kifejezője volt. Kaposvári házába a letelepülő művész nagy gonddal válogatta össze bútorait, amelyeket később a Róma villába is magával vitt. ízléséhez közelebb álltak a rusztikus darabok, melyek elütöttek a kor reprezentációra törekvő, historizáló, de még a modernségnek teret engedő városi otthonok szecessziós berendezéseitől is. Az 1906-s kiállítás ké-29 Király Erzsébet, 1998: A kisváros és az otthon képei. Rippl-Rónai kaposvári interieur-korszakáról. - Rippl-Rónai József gyűjteményes kiállítása. 74.
