Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Lanszki-Széles Gabriella: A Somogy megyei Kisgyalán faluközössége által kedvelt népdalok és magyar nóták az elmúlt száz esztendőben
A SOMOGY MEGYEI KISGYALÁN FALUKÖZÖSSÉGE ÁLTAL KEDVELT NÉPDALOK ÉS MAGYAR NÓTÁK AZ ELMÚLT SZÁZ ESZTENDŐBEN 325 sem volt érdemes. (...) A gyaláni árok a göllei szőlők alatt folyik el, ...”18 Ezt a katonadalt még Bartók Béla gyűjtötte 1906- ban, Bégyulai kikötőbe megállt a gőzhajó kezdetű szöveggel. Mindegyik település, hogy sajátjának érezze az adott dalt előszeretettel illesztette be saját községe nevét a szövegbe, akkor is, ha ez a valósághoz képest igen nagy költői szabadságot feltételezett. Az I. világháborútól a II. világháború felé haladva még a népdaloké a vezető szerep a magyar nótákéval szemben. Szintén népdal, ami a katonadalok közé sorolandó: Az igali Koronára süt a nap, Megjöttek a vizitáló nagyurak. Vizitálnak engemet, beírják a nevemet, Beírják a nevemet, a nagykönyvbe, A záporeső se mossa ki belőle. A katonai sorozások alkalmával énekelték ezt a legények. Az eseményt megörökítendő fényképek is készültek a regrutákról, a besorozott legényekről. Őket látjuk az 1. és a 2. ábrán19 1938-ban és 1940-ben, Büssüben, a szomszéd községben. Megjegyzem, a büssüi legényeket szintén Igáiban sorozták. 1. ábra. Regruták (Büssü 1938). A fotókat 2010-ben megmutatva Kisgyalánban, a nagynéném abban a pillanatban dalolni kezdte ezt a népdalt. Örömömet csak fokozta, hogy az akkor a Kaposvári Alapfokú Művészeti Iskolába járó, néptáncoló fiam - aki 1999-ben született - rögtön bekapcsolódott az éneklésbe. Jó volt hallani, hogy a hetvenévnyi kor-18 „És ki gondolta volna, hogy valamikor ezekről a „dolgokról”, ezekről a drága és borzongatóan szép emlékekről én valamikor a szigligeti Alkotóházban írok majd, amely akkor még Esterházy-kastély volt, és elképzelhetetlenül nem „alkotóház", ahol kicsit szomorú örömmel húzom az emlékezés gereblyéjét, hogy összekotorjam a múlt bánatának és örömének virágos, de hervadó és szomorúan illatos szénáját?” - folytatja Fekete István. Ő is visszautal az Esterházy-kastélyra, amiből a szigligeti Alkotóház lett, bár itt annak a valószínűtlenségre utal, hogy kastély alkotóházzá válhatott. 19 Horváth György által rendelkezésre bocsájtott fényképek. 2. ábra. Besorozott legény (Büssü 1940). különbség ellenére ’közös nevezőn’ vannak. A hagyományőrzés révén a népdalkincs így válik maradandóvá a mai nemzedék számára, nekem pedig örök élmény, ahogy spontán együtt kezdték el harsogni a dalt.20 A népdal első sorából értesülünk a sorozás helyszínéről, az igali Koronáról, amely ma panzióként működik, nevét máig megtartotta. Együd Árpád gyűjtéséből származik, az igali legények által énekelt dal (Szíjártó Pál, szül: 1895, Igái): Az igali nagy kocsmába ég a lámpavilág, Az igali legényeket abba vizitálják. Engömet is oda várnak, nevemet kiáltják, De sok szölke, barna kislány siratgatja a babáját. A Kisgyalán és Igái közötti távolság 18 km. „Kocsin község dolgában vitték a legényeket a sorozásra Igalba. Estefelé meggyüttek a legények énekelve, könnyen bevette a fejem a nótát."-emlékezett vissza nagynéném, Bóna Lászlóné. Ahol a legények az 1940-as években leszálltak a kocsiról, Szipliék kocsmája volt. A szemközti oldalon két házzal odébb lakó Széles József, pedig méltán da-20 Hasonló hatást váltott ki az a dal is: „Vénasszonyért nem kár volna, ha pokolban láncon lógna, olyan ráncos annak bőrre,..." -amit a tíz éves fiam a nagynéném 80. születésnapján énekelt el, a „na énekeld el, mit tanultált," szokványos szülői unszolásra. Kicsit meghökkentünk a választott dalon, de aztán mindenki elnevette magát.
