Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)
Lanszki-Széles Gabriella: A Somogy megyei Kisgyalán faluközössége által kedvelt népdalok és magyar nóták az elmúlt száz esztendőben
326 LANSZKI-SZÉLES GABRIELLA lolhatta, hiszen a falu végén lakott, annak a bizonyos emlegetett gyaláni ároknak a szomszédságában, szintén helymeghatározással indítva: Szérű van a házam, szérű lakom én, Gyere be galambom, magam vagyok én. Rödülöm a hajamat, várom a galambomat, Várom igazán, húzd rá te kutya cigány. Lakodalomban énekelt dalok Csakhogy a húzd rá cigány felszólítás már sejteti, hogy a népdal, valamint a magyar nóta egyaránt dalra fakasztotta az embereket ez idő tájt, attól függően, hogy melyik vonatkozott rá jobban. Itt jelen esetben a család ragadvány neve is, Szésőék volt, megkülönböztetendő a többi Széles családtól. Tehát a név kötelez. Lakodalmak alkalmával, amikor a muzsikusok körbe jártak a koszorús pohárral21, szinte minden alkalommal ezt húzatta Széles József. Pluszként derültségre okot adva, a rödülöm22 a hajamat rigmusnál, kopasz fejére mutatott. Hasonló helymeghatározással indul a következő népdal is, amire úgy kérdeztem rá: a Dombi Gabi (Nagy Gábor) bácsi mit húzatott? Ezt a választ kaptam, egy pillanaton belül: Dombon van az özvegyasszony háza, Benne van a lánya vetett ágya. Selyem az ágy, csipke dunyha, takaró, Ez a kislány, de kedvemre való. Ugyanis Nagy Gábor dombon lakott, igaz ez már a szomszéd Büssü községhez tartozik, de a négy falu lakosai (Kisgyalán, Gölle, Fonó, Büssü) még a közelmúltban is ismerték egymást. Véletlenül ráéreztem, hogy ilyetén választ fogok kapni, ráadásul népdalt! A dombon van a hangsúly a szövegben ez a párhuzam, az özvegyasszony csak úgymond ráadás azzal, hogy szintén dombon él. Hasonló lejegyzett variáció, a középső sorok kis eltérésével: Benne van a két eladó lánya, Benne van a selyem ágytakaró. „A vacsorakor, mindjárt a leves után, elkezdték a húzatást, mert nem lett volna vége. A muzsikásoké lett a pénz, nem is ám a gazdáé! A koszorús pohárból mindenkit megkínáltak."23 Saját emlékeim szerint 2007- ben jártak körbe utoljára lakodalmi vacsora asztalnál a zenészek. Népdalok közül ez is elhangzott gyakorta, amelyet nagynéném, elmondása szerint: „az Eta anyjától tanultam,” akit Tolna megyébe fűzték rokoni szálak: Villás farkú fecske, bátai menyecske, hogy tudtál te ide vándorolni, az idegen földre. Nem jöttem én gyalog, a gőzkocsi hozott, Csalfa volt a kisangyalom szeme, azzal csalogatott ide. 21 Koszorús pohár: rozmaring szállal körbe ölelt pohár, egy tálcán, amelyből inni kellett, a tálcára pedig a pénzt tenni. 22 Hajat göndörré tesz sütővassal. 23 Bóna Lászlóné szíves közlése. A „Bátai” Sárköz Néptánc Együttes dalszövegében ez így hangzott: Nem jöttem én gyalog, mert a vonat hozott. A kisgyaláni szövegben gőzkocsi szerepel. Horváth Mária aki „hozta” ezt népdalt uzdi lány volt, férje 1905-ben született. Talán innen a mi archaikusabb változatunk. Azt, hogy ki mit fog húzatni a lakodalom vacsoráján a legnagyobb valószínűség szerint, azt minden jelenlévő sejtette. Nagynéném visszaemlékezése szerint, Ő ugyanazt a magyar nótát húzatta legtöbbször. „Volt, amikor volt egy kis kiesés, de ez volt a fő fundamentum." - mondta. „Rámás csizmát24 visel a babám, Szeret is engem igazán.” De minjárt hozzáfűzte, „volt is rámás csizmája a Lászlómnak”. Bóna János lakodalmának visszaidézése során, Pintér Gyula az 1960-as évek közepe táján a következőt húzatta: Molnárlegény koromban, Ott őrlettem a göllei malomban. Míg a paraszt a lováról leveszi a hámot, Én addig a menyecskéből kiveszem a vámot. Pintér Gyula fonói lakos, ugyanis molnár volt Fonóban, innen a magyar nóta szövege. A mai digitalizált közösségi média előtti időkben az emberek ugyanúgy szerettek magukról információkat megosztani másokkal, akár a foglalkozásukat illetően is. „Ezért a nótáért, zöld hasú tízest kaptak a muzsikusok. Fonóban a piarista lapban volt a malom. A Fonai Gy. háza ebből a malomból épült.”25 Érdekes, hogy a nagynéném mégis a „göllei malomba" változattal énekelte. Szabó Géza lakodalmában az 1980 - as években Bóna László az alábbi magyar nótát húzatta: Befogom a lovamat zöldre festett kiskocsimba, Elviszem a búzámat a göllei gőzmalomba. Megkérem a lisztes molnárt, őrölje meg a búzámat. Ekkortájt valóban befogta Játék nevű lovát a kocsiba. Bár az 1980-as években a munkavégzés terén már a traktoroké volt a főszerep, így Játék főként a helyi ifjúság örömére szolgált, miután felkapaszkodtunk a kocsira. Ami pedig a gőzmalmot illeti, azt a szöveghűség követelte meg, az eredeti szövegben is gőzmalom van. Göllében azonban valamikor vízimalom volt. Ez egy hasonló gesztus a gyalániak részéről, cserébe a hadihajóért. Volt aki az utcán húzatta ezt a népies műdallamot: Esik eső, csak úgy szakad, Szeretnélek, de nem szabad. Mert az Anyám nem engedi, Nem hagyja Csórót szeretni. Az „Anyám" helyett, nem egyszer a feleség neve hangzott el. A feleség előtt, ha ezt a nótát másnak húzatta a férj, az elhangzásakor a falu egész közössége tudta, kinek is szól tulajdonképpen a nóta, „Mert akinek bánata van, könnyes szemmel ébred, ..." magyar nóta esetén is. 24 A béléstalppal való találkozásnál a felsőbőr szélére egy keskeny bőrcsíkot varrtak, ez volt a ráma, és ehhez szögezték a járótalpat. 25 Bóna Lászlóné szíves közlése
