Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 7. (Kaposvár, 2020)

Kocsis Edit - Varga Máté: Kályhacsempék és kályhaszemek a kereki várból

A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 07:173-182 Kaposvár, 2020 ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) DÓI: 10.26080/krrmkozl.2020.7.173 http://www.smmi.hu/kiadvanyok/KRRMK.htm Kályhacsempék és kályhaszemek a kereki várból1 KOCSIS EDIT1 és VARGA MÁTÉ2 'Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma, H-2025 Visegrád, Fő u. 23., e-mail: kocsisedit@visegradmuzeum.hu 2Szegedi Tudományegyetem; Rippl-Rónai Múzeum, H-7400 Kaposvár, Fő u. 10., e-mail: vargamate12@gmail.com Kocsis, E. & Varga, M.: Different types of stove tiles from the Kereki castle. Abstract; Up to these days, there has only been minor inves­tigation on the grounds of the late castle next to Kereki. Dur­ing the excavations, a small amount of stove tile fragments was found, but the pieces are, however, rather significant. Most of the stove tiles can be traced back to the time of Si­gismund of Luxembourg, but stoves were built here in the second half of the 15th century, and even in the 16th century. Based on the findings, a theoretical reconstruction of the tiled stove from the time of Sigismund is also possible. Keywords: medieval, stove, Fehérkő castle, Sigismund of Luxembourg, baronial residence Bevezetés Kereki vára emblematikus a Somogy megyei várak között, hiszen ez a legépebben megmaradt középkori vár a megyében. A várnak - egyedülálló módon - ma is több méter magasan álló kőből, és többnyire téglából épült falai láthatóak. Ugyan már sok Somogy megyei várban folytattak régészeti kutatásokat, a kereki vár területén mindezidáig komolyabb feltárás nem történt. Csak két kisebb kutatást lehet megemlíteni a 20. szá­zad derekáról. A vár jelentőségét jelzi az is, hogy a kuta­tások alkalmával kis mennyiségű, de annál jelentősebb régészeti leletanyag került elő. Ez a tárgyi anyag csak részleteiben került közlésre, ezért jelen tanulmányban először a vár területén előkerült jelentős kályhacsem­pe és kályhaszem anyagot szeretnénk közölni, remél­ve, hogy a vár régészeti és műemlékvédelmi kutatása folytatódni fog a közeljövőben, továbbá hozzájárulunk a régió középkori kályhakultúrájának kutatásához is. Földrajzi környezet és a vár rövid története Kereki Somogy megyében, a Balatontól 7 kilomé­terre fekszik, az egyik legfontosabb balatoni átkelő (Tihany-Szántód) közelében. A vár a mai településtől nyugatra, közvetlenül annak nyugati szélén található.2 A középkorban erre haladt a Veszprém-szlavóniai út. Atelepülés első említése 1193-ból való, amikor III. Béla megerősítette a johannita lovagokat birtokaik­ban, az ő tulajdonuk volt Kereki (Querequi) is. 1229- ben mindez már a székesfehérvári káptalan tulajdo­1 A feldolgozás során nyújtott segítségért köszönet Kiss Viktornak, Heczer Brigittának, Csajági Nikolettának, Horváth Péternek és Újhelyi Nórának. A leletanyag a keszthelyi Balatoni Múzeumban található meg 2015.1.1-29. leltári szám alatt. 2 Lelőhely azonosító: 19569, névváltozatok: Fehérkö (Feyerkew), Kupavár, Katonavár. na. Az 1333-35. közötti években említették a pápai tizedjegyzékekben kereki plébánosát. A vár ekkoriban, 1336-ban tűnt fel először az oklevelekben, ekkor még királyi várként. A vár - amelyet Fehérkő váraként is említenek a források - 1396-ban került Marczali Mik­lós tulajdonába, aki ekkor temesi ispán is volt egészen 1402-ig.3 1402-03 között az erdélyi vajda címet is bir­tokolta, 1409-től somogyi ispán lett, 1408-tól 1413-ban bekövetkezett haláláig pedig a báró és királyi tanácsos cím is megillette.4 5 1451-ben Kis-, és Nagykerekit is említették. 1467-ben Enyingi Török Péter, majd 1495- től a Báthoriak birtoka lett a település, majd 1530-ban Perneszi Ferenchez került. A várat a Marczali család utolsó férfitagjának, Lászlónak a halála után 1474-ben a Báthoriak örökölték meg. Magát a várat egy 1494-es oklevél már romosnak írta le.6 A török hódítást követő­en 1551-ben Kereki már biztosan oszmán fennható­ság alatt állt, hiszen a fehérvári szandzsák, kőröshegyi náhiejéhez tartozott. A török kori adóösszeírások alap­ján ekkor még nem néptelenedett el a falu, de 1563-tól már a törökkoppányi szandzsákhoz tartozott. 1564- ben Perneszi Farkas birtokolta névlegesen Kerekít, aki Babócsa várkapitánya volt. 1573-74-ben és 1580-ban még összeírták a település házait és családfőit. 1598- ban és 1599-ben szintén említették a települést, azon­ban a tihanyi vár 1609-es összeírásában már nem, így a település pusztulása/elnéptelenedése e két időpont közé tehető. A törökkoppányi szandzsák 1631. évi ösz­­szeírásában sem szerepelt már a település. 1665-ben Perneszi János eladta kereki birtokrészeit Salomváry Jánosnak. 1695-ben pedig Perneszi Zsigmond adta el itteni birtokait Babócsay Ferencnének.6 Kutatástörténet A második világháború után, 1959-ben a vár rom­területének kitisztítását Dornyay Darnay Béla vezeté­sével végezték el. Ezt követően a műemlékvédelmi helyreállítások miatt Sági Károly végzett ásatásokat 1961-62-ben. 1962-63-ban Koppány Tibor irányítá­sával elkészültek a vár állagmegóvási és helyreállítási munkálatai.7 3 Marczali Miklós testvére Dénes mester, aki ekkoriban visegrádi várnagy. 4 Engel 1996, I. 204, II. 154. 5 Koppány 1993, 215. 6 Koppány-Sági 1967, 5-11,15-17, 22. 7 Koppány-Sági 1967, 3.

Next

/
Oldalképek
Tartalom