Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
M. Aradi Csilla: Középkori zarándokjelvények és mellkereszt töredéke a Szulok-gyűjteményből
Két világ határán. Szerk.: Varga Máté - Szentpéteri József ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2018 11-21 DÓI: 10.26080/krrmkozl.2018.6.11 Középkori zarándokjelvények és mellkereszt töredéke a Szulok-gyűjteményből 'M. ARADI CSILLA ’SMKH-KJH-Építésügyi és Örökségvédelmi Osztály H-7400 Kaposvár, Nagy I. tér 1., e-mail: csiaradi@freemail.hu M. Aradi, Cs.: Medieval pilgrim badges and a reliquary cross fragment from the Szülök collection Abstract: The paper deals with the 8 pilgrim badges and medals together with a reliquary cross fragment acquired by the Rippl-Rónai Museum in 2015 through the private donation of Károly Szülök. Keywords: pilgrimage, Aachen, Maastricht, Kiev-type reliquary cross Középkori zarándoklatok, zarándokjelvények A 3-4. századtól a nagyobb egyházi központokban, leginkább Rómában elterjedt a keresztényüldözések vértanúinak tisztelete, sírjuknál gyakran gyűltek össze a hívek virrasztásra, imádságra. Nagy Konstantin rendelete nyomán a római vértanúk sírjai fölé memoriális bazilikák épültek, ahol a szentek vértanúsága napján összegyűltek a hívek, ahol a kultuszhely körüljárhatóságát, vagy, ha fölé épült az oltár, a sírhoz való lejutást, vagy legalább betekintést biztosítani kellett. Legtöbbször külön teret biztosítottak a napi liturgia végzésére, és a zarándokok fogadására. A 6. századra már bizonyára tömegessé váló zarándokok nagy száma 530-ban már útikönyv készítésére sarkallt (Breviarium de Hierosolyma). Az ereklyekultusz ezzel szemben csak a 10. századtól terjedt el. Ekkor nagyméretű monostortemplomok épültek 1-1 ismertebb ereklye őrzésére és bemutatására, ahol az oltár mögött a zarándokok részére körüljárható folyosó húzódott, a későbbiekben kápolnakoszorúval kiegészítve. A zarándoktemplomok német típusánál a nyugati szentély kétszintes elrendezése tette lehetővé a körüljárós altemplomban őrzött ereklye látogathatóságát. A zarándoktemplomok különleges típusa volt az ún. „casa sancta", Mária názáreti háza, amely a 13. századi Itáliából (loretói kápolna) kiindulva vált elterjedtté. A kis épületet nagy zarándoktemplom vette körül, hasonlóan az Assisi-beli Porziunculahoz (S. Maria degli Angeli 1569 Vignola).’ A 11-12. században divatba jött a jeruzsálemi épületek másolatának felépítése (a Szent Sír templom utánzatai Cambraiben és Paderbornban), amelynek egyik kiemelkedő példája Bolognában valósult meg, ahol az egész városrészt Jeruzsálemként építették ki a bencések. Természetesen a saját templomuk számára is igyekeztek azokat a kiváltságokat, illetve búcsúengedélyeket megszerezni, amelyekkel az eredeti templom rendelkezett. A középkori zarándokjelvények külföldi kutatása a 20. század közepétől indult, és az első időszakban Kurt Köster nevéhez kötődött. A német korpusz létrehozását követően a század végén a francia, a holland és az angol kutatás is felzárkózott (Denis Bruna, Brian Spencer).1 2 Magyarországon először Endrei Walter, később Benkő Elek foglalkozott a témával. A zarándokjelvények története egészen a 12. századig visszanyúlik, hiszen 1106-ból már van adatunk arról, hogy Szent Jakab kagylókat árusítottak Santiago de Compostelában. A későbbiekben ón és ólomötvözetből készült, könnyen korrodálódó, vékony lemezű öntvények terjedtek el, többségükön a felvarrást elősegítő füllel, hiszen a zarándokok nem egyszer saját ruhájukra erősítve hordták ezeket a tömegárukat, részint bizonyítva a zarándokút megtételét, és mintegy biztosítva a zarándokhely védőszentjének támogatását útjuk során (1. ábra). A zarándokhelyeken az öntvények számára palából vagy zsírkőből faragott öntőmintákat készítettek. A korai, 12-15. század között gyártott zarándokjelvények egyik oldalukon díszített, ruhára felvarrható kis képek voltak, míg a 15. századtól már inkább kerek érmék formájában készültek, hozzá csatlakozó fülek nélkül. A zarándokjelvények többféle méretben készültek, míg a kisebbeket ruhára, imakönybe varrták, hóráskönybe tették, vagy azok öntőformájába illesztve harangra, keresztelőkutakra kerültek (Id. besztercei műhely), a nagyobbakat házfalra is erősíthették. 1 Guzsik 2000. 2 Köster, Kurt: Pilgerzeichen ung Pilgermuscheln von Mittelalterliche Santiagostrassen. Neumunster, 1983; Bruna, Denis: Enseignes de pélerinage et enseignes profanes. Paris, 1996; Spencer, Brian: Pilgrim souvenirs and secular badges. Salisbury, 1990; Hartmut, Kühne - Lambacher, Lothar - Vanja, Konrad: Das Zeichen am Hut im Mittelalter: europäische Reisemarkirungen. Frankfurt, 2008. http-y/www. pilgerzeichen.de/project/koester, http://www.menestrel.fr/spip.php7rubrique1057&lang=fr#1039, httpV/collections.museumoflondon. org.uk/Online/group.aspx?g=group-19998, http://www.kunera.nl/, http://www.culture.gouv.fr/public/mistral/joconde_fr?ACTION=CHE RCHER&FIELD_98=DENO&VALUE_98=enseigne%20de%20p%E8lerinage%20&DOM=AII&REL_SPECIFIC=3 (letöltés: 2017. november 10.)
