Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Mesterházy Károly: Pántkarperecek a magyar honfoglalás korából
MESTERHÁZY KÁROLY 195 az utóbbi fél évszázad ásatásai megerősítették a pontkörös díszítésű karperecek Szőke-féle keltezését. Mindez annak ellenére is igaznak látszik, hogy maga a pontkörös díszítés a honfoglalás kori tárgyakon jóval korábban feltűnik. Nincs szükség nagy tárgybemutatóra e tekintetben, de a számos tegezszáj agancsléc,87 csonteszköz,88 különböző gyűrűtípusok89 díszítése erről tanúskodik. Erre vallanak a 10. századi Cherson városának hétköznapi tárgyain is gyakori pontkör-díszítések, melyek korai forrásként jöhetnek számításba a honfoglaló magyarok díszítőművészetében.90 A kikerekedő, de legalábbis nem bepödrött végű karperecek szinte elmaradhatatlan kellékei a rozettás lószerszámos női síroknak. Erre külön felhívta a figyelmet Szőke Béla. A karosi temetők anyaga megerősítette ezt a megfigyelést. A második és harmadik karosi temető összesen 23 pántkarperecéből csupán két darab pödrött végű, a többi a Szőke-féle statisztika szerint kikerekedő végű típus. Valamennyi ezüstből készült. A két bronz pödrött végű változat azonban jelzi, hogy az egyes csoportok nem különülnek el élesen egymástól, hanem átjárhatóak. Ugyanígy a nemek szerinti megoszlás sem követ megváltozhatatlan szabályosságot. A karosi II. és III. temetőben ugyan főleg a női sírok ékszerei voltak a pántkarperecek, de itt sem kizárólagosan, hiszen a 11/61. és 111/13-as sírban férfiak voltak. Pödrött végű pántkarperecek Az első pödrött végű pántkarperec tudomásunk szerint a szeged-bojárhalmi sírból került elő 1889-ben, és eléggé körülményesen írta le Reizner János: „...sa nyílásnál a pánt végei egy kis karikára visszahajlítvák."9' Néhány év múlva, 1892-ben találták a székesfehérvári Demkóhegyen az 5. sírban azt az ezüst karperecét, amely „négy darabra tört s egyik végén kifelé csavarodó" volt.92 Még Hampel is körülírással mutatta be a honfoglalás kori karperecek e típusát: „amelyeknek a végei tekercsszerűen kifeléfordulnak", és zsineg vagy sodrony segítségével voltak összefoglalhatók.931907-ben a pántos karperecek harmadikfőváltozatának mondta azokat,„amelyeknek nyílt végei hengerded tekerccsel fejeződnek be."94 Ez után hosszú ideig alig esik szó a pödrött végű karperecekről. Jellemző, hogy az 1941-ben közölt szentes-szentlászlói 82. sír kapcsán a típus pontos megjelölése el is maradt, csak a rajzos tábláról derül ki, hogy miről is van szó.95 A máig érvényes terminológiát ez esetben is Szőke Béla alkalmazta. Megállapításait ma is használjuk. Jellemző, hogy leletstatisztikájában összesen csak nyolc lelőhelyet sorol fel, majd ezeket további kettővel egészíti ki (Bezdéd, Piliny), és ezek alapján jellemzi a tárgytípust.96 E típusnál is a díszítetleneket véli korábbinak, a díszítetteket pedig későbbinek. Az előbbieket a 10. század első kétharmadára keltezi, a díszítetteket a harmadik harmadra. Leletstatisztikájából egyértelmű volt, hogy a női sírokra jellemzők, és a„csüngős véretekkel jellemzett" viseletben eltemetett nők körében gyakoriak.97 A régészeti kutatások a Szőke számára rendelkezésre álló leletmennyiséget megtöbbszörözték, és Kiss Attila már 45 lelőhelyet jelölt meg településtörténeti munkájában.98 Ez a szám azt jelzi, hogy a pántkarpereceknek kb. a negyede (25%) pödrött végű. Jochen Giesler csupán annyiban érintette a pödrött végű karperecek kérdését, amennyiben azok átvezetnek a honfoglalás kori lelettípusok közül a Bijelo Brdo-kultúrához. De nem tartoznak a Bijelo Brdo-kultúra ékszerkészletéhez.99 Ez azért fontos, mert eközben a magyar kutatók sora a köznépi temetőkkel való szoros kapcsolatukat hangsúlyozták. Míg tehát a kikerekedő végű, zömmel ezüst karpereceket az előkelő réteg viseleti darabjaiként ismerték el, a pödrött végű karpereceket a köznépi ékszerek közé sorolták, ahogy azt Szőke Béla megfogalmazta: főleg a köznépi temetőkre jellemző a pödrött végű karperec.100 Valójában arról volt szó, hogy a lelőhelyek közt köznépi temetők is voltak, de a karpereces sírokban nem a köznép szegényei nyugodtak. 87 Straub 1999,410-414. 88 Wolf 2016,650. 89 Demo 2009, II. 520; Keszi 1990,133,137; Bollók 2015,329-331. 90 Yashayeva 2010, 208-209. 91 Reizner 1891,104. 92 Nagy 1892, 306; Bakay 1965-66,47. 93 Hampel 1897,133, három példát mutat be, Szeged-Bojárhalom, Székesfehérvár-Demkóhegy és az 1893-ban közölt nagykörűi pántkarperecet. Ugyanakkor nem említi az 1896-ban ismertté vált bezdédi példányt. Ezért valószínű, hogy „A Régibb középkor" II. kötete is jórészt készen állt 1894-ben, az első kötet megjelenése évében. 94 Hampel 1907, 67. 95 Széll 1941, 241. 96 Szűke 1962, 72, 96. 97 Szűke 1962,24. 98 Kiss 1985,257-264. 99 Giesler 1981,88-90. 100 Szűke 1962, 72; Kiss 1985,232; KovAcs 1989,171; Révész 1996b, 91.
