Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Gallina Zsolt - Török Béla: Az avar kori vasművessék munkafolyamatai, korabeli mesterségei
AZ AVAR KORI VASMŰVESSÉG MUNKAFOLYAMATAI, KORABELI MESTERSÉGEI 69 Ezt a különleges szakmát nem sajátíthatta el bárki. A kovácsolás mesterfogásai titokban, családon belül öröklődtek, amibe a gyógyítói gyakorlat is beletartozott. Ez annak következménye is volt, hogy a sokrétű mesterség munkáit gyakran családjukkal együtt végezték, azaz a gyermekek számára egyértelmű volt, hogy apjuk szakmáját folytatják.39 40 A kovácsokat akár messze földről is felkereshették (vagy ők maguk vándoroltak), ami azt jelenti egyúttal, hogy sok idegen emberrel találkozhattak. Látókörük ennek köszönhetően sokkal szélesebb volt, mint az átlagemberé, illetve kiváló emberismeretre is szert tehettek. Az ázsiai eredetű, nemzetségi, törzsi alapon szerveződött népeknél a kovács gyakorta látottéi sámáni teendőket is. Egy beszédes csukcs eredetű szólás szerint: „Okos arca van ennek az embernek, mint egy kovácsnak.", vagy például egyjakut közmondás így szól: „Kovácsok és sámánok egy fészekből bújtak elő"/0 Az avar vasműves- és kovácsműhely felszerelése, eszközkészlete Az eddig megismert kohász és a kovácsmester eszközkészletének szemügyre vételezéséhez a legegyszerűbb és legcélszerűbb módszer egy jól felszerelt műhelyt a valóságban körbejárni. A következő megválaszolandó kérdésünk tehát a „Hol?". A vas feldolgozásától általában távol, mint láttuk korábban, önálló vaskohó telepek kohóiban állítják elő a vasat.41 A kohászok közel sem használtak olyan változatos eszközkészletet, mint a kovácsok. Nekik elég volt egy fújtató a kohósítási folyamathoz, egy salakverő a vasbucán maradt salak leválasztásához, illetve egy vaskampó a buca kihúzásához. A vasat természetesen nem csak készíteni, hanem megvenni is lehetett (bár ez inkább a későbbi korszakokban jellemző), valamint a vas igen értékes mivoltából kifolyólag az eltörött, elkopott szerszámokat is be lehetett olvasztani, és újabb tárgyakká alakítani azokat.42 Mivel a régészeti korszakokban viszonylag ritkán fordul elő teljesen felszerelt kovácsműhely, ezért néhány példát a kora újkorból és a néprajzból kölcsönöztünk [13. ábra). Az avar kovácsműhely általában félig földbemélyített, téglalap alakú épület. Mivel a kovácsmesterség igen tűzveszélyes, ezért a műhelyek a falvak szélén, ahol lehetőség volt rá, ott a patak vagy folyó mellett és feltehetően az út mellett helyezkedtek el. Az épület központi eleme a fújtatóval ellátott kovácstűzhely, amely jól megvilágított helyen kell, hogy legyen, hiszen így lehet jól nyomon követni a hevített vas színváltozásait. A kovácstűzhely egyik oldalán faszén, a másik oldalán valamilyen vízzel teli hűtővályú állt. A faszenet valószínűleg nagyobb időközökben égették, így a műhelyekben is sok szén lehetett felhalmozva.43 A falon különféle méretű fogók, kések, reszelők, fúrók és fenőkövek lóghattak. A tűzhelytől nem messze állt az üllő, amelynek helyét évszázados gyakorlat szabta meg. A tűzhelyhez közel kellett álljon, hogy az izzó vasat könnyedén odavihessék. Az üllő körül szabad helynek is lennie kellett, hogy a mester és a legénye könnyen mozoghassanak.44 13. ábra. Kora újkori kovácsműhely Pankaszról (http:// www.aircontrolindustries.com/global/wp-content/ uploads/2014/06/blacksmith-bellows-forge.jpg 39 Szabó 1954, 123. Az apáról-fiúra szálló mesterségbeli hagyomány továbbélésére jó példa egy Maliból származó 1995-ben filmezett eset, ahol a falu melletti több százéves romos kohótelepen még néha vasat állítanak elő. A vezető kohásza kohó tapasztási rétegeiből az 1700-as évekig visszamenőleg elmondta, hogy mikor melyik kohász dolgozott a kemencében, akik egymás leszármazottai voltak (Gömöri 2000a, 240,87. Ij.) 40 0. Nagy 1966,66. 41 Az avar kohótelepeken lakóházak és kenyérsütő kemencék is előfordulnak, hogy az ott lakást és az élelmezést biztosítsák (Gömöri 2000a, 169.). Az Árpád-kor folyamán a vasasok nem laktak, csak működtek a vasműves telepek egy részén (Györffy 1972, 284). Mivel a kohósítási folyamat rengeteg fát igényel, ezért célszerű volt a kohókat úgy felépíteni, hogy erdőhöz is közel legyenek (Gömöri 2000b, 221-245; Gömöri 2000a, 66.). Meghatározó volt ugyanakkor a vasérclelőhely közelsége is. 42 Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a középkor folyamán sok az elrejtett vasszerszám, illetve az elpusztult Árpád-kori házakban és műhelyekben alig vannak vastárgyak. Ugyanez a helyzet már az egykori római telepeken is, ahol a Kr. u. 3. század közepétől számolhatunk vasválsággal, ami takarékosságra kényszerítette a lakosságot (Szabó 1954,124; Nyúlás 2016, 59.). 43 Szabó 1954,125. 44 Munka végeztével nem volt szabad az üllőn hagyni a kalapácsot, mert úgy tartották, hogy éjszaka az ördög dolgozik vele (AndrAsfalvy etal. 2001.).
