Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Madaras László: Ötvösök és kovácsok az Alföld közepe táján
Két világ határán. Szerk.: Varga Máté - Szentpéteri József Kaposvár, 2018 171-185 ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) DÓI: 10.26080/krrmkozl.2018.6.171 Ötvösök és kovácsok az Alföld közepe táján 'MADARAS LÁSZLÓ 'Damjanich János Múzeum, 5000 Szolnok, Kossuth tér 4., e-mail: madar@djm.hu Madaras, L: Goldsmiths and smiths in the heartland of the Hungarian Plain Abstract: Discussed here are the burials containing goldsmiths'and smiths'tools from a fairly closed area. Most of these graves have already been published (e.g. by Zsófia Rácz) and are therefore known to the archaeological community. The main focus of this study is whether the craftsmen interred in these graves occupied a specific position in the period's social hierarchy or in their own community. Keywords: goldsmiths'and smiths'graves; metalworking; craftsmen, community; society Bevezetés Több mint négy évtizede három fiatal régész találkozott. Ma már nem is emlékszem pontosan, hogy milyen alkalomból, de az bizonyos, hogy ez az esemény mindhármunk életében nyomokat hagyott. Bár egyikünk Budapesten, másikunk a Dunántúlon, én pedig az Alföld „közepén" kezdtem el dolgozni, de a földrajzi távolság ellenére barátok maradtunk. S ami mindvégig összekötött bennünket - ez a szoros szál -, azavarok és a magyarok régészeti kutatásának elhivatott szeretete. Szentpéteri József, Költő László s jómagam mindig is figyeltünk arra, hogy a másik mit csinál, mit ás, mit publikál. Azt persze nem állíthatom, hogy minden kérdés megoldásában egyetértettünk volna, de mindenkor tiszteltük a másik véleményét, álláspontját. S az évek folyamán, ha lehetőségünk adódott, akkor szívesen elbeszélgettünk, újból és újból megvitatva egymás álláspontját, miközben észre sem vettük, hogy egy kicsit talán együtt meg is öregedtünk. Most éppen Költő László 70. születésnapja ad apropót arra, hogy egy-egy rövid tanulmánnyal tiszteljük meg az ünnepelt Kollegát, jó Barátot. Tekintettel az alkalomra arra gondoltam, hogy rövid tanulmányommal ne csupán a régész Költő László munkálkodásához kapcsolódjak, hanem emlékeztessek arra is, hogy az Ünnepelt eredetileg a természettudományokhoz kötődött. Első diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte, s ezen érdeklődése mindvégig meg is maradt. Sohasem felejtem el, hogy Bóna István Professzor Úr egy eredeti ötletéből kiindulva, megpróbáltuk az öntött griffes-indás övgarnitúrák vegyi összetételét megvizsgálni. Maga a próbálkozás ugyan hamvába holt, de aki a vizsgálatokat elvégezte, az Költő László volt. Laci barátom érdeklődési körére tekintettel gondoltam azt, hogy a Nagy Magyar Alföld kellős közepén, készítek egy leltárt azon sírok és temetők leletanyagait felhasználva, amelyek valamiféleképpen köthetők a fémmegmunkáláshoz. Ezek lehettek ötvösök és kovácsok egyaránt. íróasztal mellől a különbség nehezen dönthető el, főként, ha még azt is figyelembe vesszük, hogy amikor csupán egyetlen szerszám van a sírban, akkor annak jelenléte a halott mellett akár egy „amatőr" barkács mestert is jelenthetett. Mindezek tudatában szeretnénk néhány síron keresztül érzékeltetni azt, hogy vidékünkön meglehetősen sok olyan temetkezés került elő, melyek az említett mesterségek irányába mutatnak. Adattárunkban előfordulnak olyan sírok, melyeket mindenki jól ismer, azután lesznek olyanok, melyek ugyan már közöltek, de nagy valószínűséggel nem olyan helyen, amelyet sokan látogatnak, s lesznek olyanok is, melyek először lesznek a szakmai közönség elé tárva. Ötvös- és kovácssírok az Alföld közepe táján 7. Kunszentmárton Kezdjük talán a legismertebb, leggyakrabban idézett sírral, a kunszentmártoni ötvössírral. Anélkül, hogy a kisebb könyvtárnyi szakirodalmi hivatkozásokat megismételnénk, csak az alap közleményre,1 s a legutolsó feldolgozásra2 utalunk. Azt szinte meg sem kell említenünk, hogy ezt a sírt sem szakember tárta fel. Viszont óriási szerencsénkre ekkor már Szentesen a múzeum működésének okán (lásd. Csallány Gábor ásatásait és népszerűsítő cikkeit a helyi sajtóban), egy ilyen fontos lelet előkerülése nem maradt visszhang nélkül. Elsődlegesen Pájer Lajos helyi lakos gyűjtötte össze a szétszórt leleteket, majd maga Csallány Gábor hitelesítette a lelőhelyet. 1 CsallAny 1933. 2 RAcz 2009; RAcz 2014.
