Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Horváth M. Attila: Egy különleges késő avar kori övveret Szabadszállásról
114 HORVÁTH M. ATTILA З.аЬга. 1. Szabadszállás Batthyány utca 10.34.sz.sír 4.ábra. 1. A szabadszállási veret; 2. A szegedszíjvége; 2. Soroksár-Rétek 200. sz. sír szíjvége öthalmi veret (Pulszky 1881. nyomán) le a 34. számú sírban is. A sírfotókon {III. tábla 1-3.) és a sírrajzon (2. ábra 2-3., 16. mellékletek) is jól kivehető az elhunyt jobb felkarján heverő birka koponya és egyéb csontok maradványa, míg a karok alatt és a combcsontok között az állat egyes lábcsontjai helyezkedtek el. Természetesesen a részlegesen nyúzott birkabőr mellett ételáldozatok is kerültek a sírba, melyek maradványai szárnyas-, sertés- és lócsontok formájában maradtak ránk. A minden bizonnyal útravalónak szánt italt tartalmazó edényt a halott lábaihoz helyezték. Ha a késeket és a tőröket nem számítjuk, fegyverek, de még nyílhegyek sem kerültek elő az egész temetőből, bár ez nem jelenti azt, hogy nem is lehettek. A 34. számú sírban azonban úgy tűnik eredetileg sem volt fegyver. Az elhunyt kése a combcsontok között feküdt, felette egy csattal (2. ábra; III. tábla I., 3.). A sír kétségtelenül legjelentősebb leletegyüttese a griffes övgarnitúra volt, amelyet a veretek elhelyezkedése alapján leoldva, többé-kevésbé a használatnak megfelelő helyzetben helyezhettek a sírba. Erre az említetteken kívül abból is lehet következtetni, hogy egyetlen veret sem került elő a medencecsont alóli részről. A leletek többsége a medencén, illetve némileg a fölött, a könyökök magasságában feküdt. Az övhöz összesen négy griffes veret tartozott, melyek közül három csüngős díszítésű volt {V. tábla 1., 3., 4., 6.). A nem túl igényes kialakítású veretek nem különösebben térnek el a térségben megszokottaktól. Keretük sima, a jobbra néző, térdeplő helyzetben ábrázolt griffek csőre erősen hangsúlyozott, farkuk a kerethez ívelődik, szárnyuk nincsen. Csüngőjük két elágazó és egy kiterebélyesedő indából áll, az egyik derékszögben behajlott. Az övre négy-négy rézszegeccsel erősítették fel őket, melyek közül csak néhány maradt meg eredeti helyén. A négy patkó alakú lyukvédő (melyek közül az egyik szára letörött, V. tábla 7-10.), kialakítása és vízszintes bordázású díszítése is átlagosnak mondható, számos leletegyüttesben találkozhatunk velük. Érdekes viszont, hogy nem került elő a sírból övforgó. Az övcsat kialakítása már érdekesebbnek tűnik, a trapéz alakú csatfej, és a hozzá tartozó erősen profilált csatpecek egy pajzs alakú öntött bronz csattesthez csatlakozik, melynek felületén két vaskosabb, és két kisebb, egymástól elágazó lapos indadíszítés látható, melyeket egy erős, nyújtott „X" alakú borda választ el egymástól [V. tábla 1 /.). Ez a díszítésforma szintén nem idegen a korszak leletei között, példaként most talán csak a szebényi temető 51. sírjából,11 vagy a viszneki temető 81. sírjából előkerült példányokat hoznám fel.12 A garnitúra szíjvége, amely a bal alkar külső oldalánál került elő már különlegesebb példánynak számít (V. tábla 5.). A nyújtott pajzs alakú áttört veret mintázatát vonuló, vagy sorban álló griffek csoportja alkotja. A veret előlapján jobbra, a hátoldalon természetszerűleg balra néző, négy plasztikus állatalak kialakítása megegyezik az övveretek alakjaival. Kerete azonban a többitől eltérően farkasfog mintázatú. A korszak hasonló kialakítású, vonuló vagy sorban álló griffeket megjelenítő szíjvégeinek többségén leginkább a három griffalak ábrázolása az általános. Természetesen vannak ettől eltérő, gyakrabban két, vagy ettől több alakot ábrázoló példányok is. Ezek előfordulása azonban Fancsalszky Gábor szerint is igen ritka.13 11 Garam 1975,78, fig. 6.51.1., Pl XI.6. 12 Török 1975b, 334, fig. 7.81.1. 13 Fancsalszky 2007, 56.
