Varga Máté - Szentpéteri József (szerk.): Két világ határán. Természet- és társadalomtudományi tanulmányok a 70 éves Költő László tiszteletére - A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 6. (Kaposvár, 2018)
Horváth M. Attila: Egy különleges késő avar kori övveret Szabadszállásról
EGY KÜLÖNLEGES KÉSŐ AVAR KORI ÖVVERET SZABADSZÁLLÁSRÓL 115 A szabadszállási szíjvég szíjszorítóján külön keretben elmosódott állatalak, az ásató szerint talán szintén egy griff látható. A szíjvégek kialakításakor sok múlik a készítő ügyességén is. Egy Soroksáron 2009-ben előkerült hasonló szíjvégen például csak két és fél griff fért el, viszont a köpűn jól kivehető egy hegyes orrú kis állat - esetleg kutya - alakja.14 15 Mindezek ismeretében, felmerül a kérdés, hogy mégis akkor mitől olyan érdekes ez a nem túl elegáns kivitelű, csaknem szokványosnak mondható övgarnitúra. A korábban említett négy griffes veret (három csüngős, egy csüngő nélküli) mellett volt egy ötödik példány is, amelynek csüngője talán még használójának életében elveszett. Maga a veret azonban csaknem egyedülállónak számít a griffes kultúrkörben (4. ábra /., IV. tábla 2.J. A veret kivitele és készítési technikája megegyezik a többivel, azonban kissé alacsonyabb azoknál, szélessége viszont csaknem eléri a kétszeresüket és a középmezejében nem egy, hanem két griff található. Pontos párhuzamot nem sikerült fellelnem a korszak hazai, de még a határon túli területek leletei között sem. Egyetlen hasonló példányt ismerünk Szeged-Öthalomról, amely a 19. század végén került elő. A leleteket Pulszky Ferenc közölte az Archaeologiai Értesítő 1881-es számában. Pulszky azonban a leletek képes közlésén kívül csupán annyival foglalkozik, hogy mely veretek tartozhattak az ott bemutatott nagyszíjvéghez. A kettős veretet meg sem említi (4. ábra2.).'5 A szegedi veretek a rajzos tábla tanúsága szerint jóval mívesebbnek látszanak és díszítőelemeikben is gazdagabbnak tűnnek a szabadszállási leleteknél. Az rajz alapján talán ékvéséses keretezésű vereteken és a csattesten, jobbra néző szárnyas griffeket ábrázoltak, csakúgy mint a rovátkolt keretezésű szíjvégen is. A trapéz alakú csatkeret és a profilált csatpecek is igen hasonló a szabadszállási példányhoz. A szeged-öthalmi kettős vereten azonban a szíjvéghez hasonlóan a megszokott vonuló/sorban álló griffeket láthatjuk. Ezzel szemben a szabadszállási veret készítője a két griff szembefordításával egy szimmetrikus kompozíciójú művet alkotott. E két különleges veret felbukkanása azonban a kezdeti lelkesedés mellett számtalan, számomra meglehetősen nehezen megválaszolható kérdést vetett fel. Többek között azon tűnődtem, hogy vajon honnan vehették az ötletet, vagy milyen indíttatásból készítették őket? Személyes „művészi" ambíció, vagy valamilyen megrendelői igény nyomán készültek? Valamint azon is, hogy amennyiben volt ilyen szándék, vagy igény, akkor miért csak két ilyen példány készült, vagy ha készült több is, mi lehet az oka, hogy csak ezt a két példányt ismerjük az eddig előkerült számtalan leletegyüttesből? Szóval Lacikám van min gondolkodni, és gondolom nem csak ez a két veret késztet majd gondolkodásra bennünket. Kívánom neked ezen a szép ünnepen, hogy még sokáig gondolkozzunk együtt, és vitassuk meg közösen az ötleteinket, mint eddig is. Isten éltessen sokáig Laci! Összefoglalás 1972 és 1975 között Szabadszálláson egy viszonylag kis létszámú, mindössze 68 sírból álló avar temetőt tárt fel Horváth Attila és H.Tóth Elvira. A jelentős részben bolygatott sírokból ezüst- és bronz lemezes, illetve pasztabetétes, négyzet alakú, fonatmintás övveret, valamint egy öntött bronz griffes övgarnitúra mellett vas kések, és tőrök, vas- és bronz csatok, egy vas fokosbalta, valamint szürke korongolt kiöntős, illetve hullámvonalas díszű edény, kézzel formált sírkerámiák, kisgömbös-, bogyós, és granulációval díszített gyöngycsüngős fülbevalók, orsógombok, üveg-, paszta-, és szemesgyöngyök, valamint egy vékony arany lemezből kivágott blank obulus kerültek elő. Az említett fokoson és tőrökön kívül fegyverek nem kerültek elő. A sírokban emellett tekintélyes mennyiségű ételmelléklet maradványainak tekinthető állatcsontok is voltak. Jellegzetes temetkezési szokásként figyelhették meg az ásatók az elhunytak részlegesen nyúzott birkabőrrel történt letakarását, illetve a sírok állatbőrökkel való bélelését. A leletanyag nyomán a temetőt a 7. század második fele és a 8. század közepe közötti időszakban használhatták. Az előkerült sírok nagyobb részt rablottak, vagy csak igen szegényes mellékletűek voltak. Az 1974-es munkálatok során feltárt 34. számú bolygatatlan férfisír griffes veretei között azonban egy olyan kettős veret került elő, amelyhez csak egyetlen hasonló példányt ismerünk az országból. Az övhöz összesen négy griffes veret tartozott, melyek közül három csüngős díszítésű volt. Négy patkó alakú lyukvédő, egy indadíszes csattestű, trapéz alakú bronz csat és egy vonuló griffeket ábrázoló szíjvég tartozott. Övforgó nem került elő. Az ötödik veret azonban szokatlan módon két szembenéző griffalakot ábrázol. Magyarországról a formailag hasonló, de kompozíciójában némileg eltérő szeged-öthalmi leleten kívül más hasonló példányt egyelőre nem ismerünk. 14 Horvath 2010; Horváth 2017, 286-287,295. kát. sz.: 1084. 15 Pulszky 1881, 151-152. A 151. oldalon látható rajztáblán a szeged-sövényházi lelet megnevezés látható, azonban ezt az elírást azóta már korrigálták, lásd Adam 2002.1.342.01-06-570-10. tétel.
