Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Juhász Magdolna - Márkus András: A belső somogyi homokvidék égerlápjainak cönológiai vizsgálata (Carici elongatae-Alnetum glutnosae W. Koch 1916)
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 05: 43-56 ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2018 D0l:10.26080/krrmkozl.2018.5.43 http ://www. smm i .hu/kiadvanyok/KRRMK.htm A belső-somogyi homokvidék égerlápjainak cönológiai vizsgálata (Carici elongatae-Alnetum glutinosae W. Коен 1926) JUHÁSZ MAGDOLNA1 és MÁRKUS ANDRÁS2 1 Rippl-Rónai Megyei Hatókörű Városi Múzeum, H-7401 Kaposvár, Fő u. 10., e-mail: juhasz@smmi.hu 2Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, H-7625 Pécs, Tettyetér9., e-mail: mecseklife@indamail.hu Juhász, M. & Márkus, A.: Coenological analysis of alder swamps on sand dune area of Inner-Somogy (Hungary). Abstract: The studied alderswamps are situated in SW Hungary on aeolian sand. Its canopy is dominated by Alnus glutinosa. Statistics of flora elements, life forms, phytosociological characters and social behaviour types are given. The surveyed stands are characterised by following specialists: Carex elongata, Hottonia palustris, Thelypteris palustris, Dryopteris carthusiana, D. dilatata, D. cristata, Urtica kioviensis, Ludwigia palustris, Leucobryum glaucum, Sphagnum palustre. Keywords: phytosociology, wetland habitat, vegetation on sand, forest association Bevezetés A belső-somogyi homokvidék nyugati részén található Baláta-tó környékének égerlápjait korábban Borhidi (Borhidi & Járai-Komlódi 1959) jellemezte. A táj délkeleti részén, Barcs és Darány települések határában lévő állományokat Juhász (2005, 2007) felvételezte. Áttekintésében Lájer (1998) is közöl felmérési adatokat. Összefoglaló munkájában Kevey (2008) említést tett, hogy maga is készített cönológiai felvételeket Belső-Somogyban. Jelen tanulmány keretében 2017-2018-ban készített huszonöt cönológiai felvétel alapján jellemezzük a belső-somogyi homokvidék égerlápjait. A táj erdővel borított területeit bejárva jelöltük ki a mintavételi helyeket, törekedve arra, hogy a cönológiai felvételek a vizsgált terület égerlápjait minél teljesebb mértékben reprezentálják. Felmérésünk célja a belső-somogyi homokvidék égeres láperdeinek cönológiai jellemzése, jelenlegi állapotuk dokumentálása. Anyag és módszer A vizsgált terület természeti adottságai A belső-somogyi homokvidék a Kárpát-medence legnyugatabbra fekvő, nagy kiterjedésű futóhomok síksága, amely a Balaton-medence és a Dráva-ártér között helyezkedik el. Nyugatról a Zalai-dombság, keletről pedig Külső-Somogy és Zselic lösszel fedett pannon dombsági tája határolja. Észak felől, a Balaton-medencét is kettéosztva, ékszerűen benyúlik a homokvidék területébe a Marcali-hát, mely szintén lösszel fedett pannon dombvidék. A vizsgált terület Magyarország harmadik legnagyobb kiterjedésű homokterülete, amely a Duna egykori hordalékkúpján alakult ki (Marosi 1970). A másik két nagy homokvidékkel ellentétben környezetéhez képest nem kiemelt, hanem alacsonyabb helyzetben fekszik (Lóki 1981), ezért a környező területekről beszivárgó vízutánpótlás miatt itt sajátos környezeti feltételek alakultak ki (Györgyövics 2018). A táj éghajlata mérsékelt kontinentális, meleg, nedves, dél felől a mediterrán jelleg, nyugatról pedig az atlantikus hatások is érzékelhetők. Az évi csapadékmennyiség sokévi átlaga a táj különböző részein 680- 760mm. Átlagos tengerszint feletti magasság 150-170 méter, a táj középső része a legmagasabb (180-190m), míg a Dráva és a Balaton felé 120-130 méterre alacsonyodik (Dövényi 2010). Felszínén a talajképző kőzet jellemzően futóhomok, ami a középső pleisztocén időszakára befejeződött folyóvízi hordalékkúp képződés után, a hordalék szél általi áthalmozása során képződött. Futóhomok síkságnak tekintjük, melynek felszínét buckák, garmadák és közöttük húzódó szélbarázdák, szél-lyukak teszik változatossá. A kisebb és nagyobb homokformák az uralkodó északi szélirány következtében jellemzően észak-déli irányúak (Lóki 1981). Tehát a vizsgált terület nagy kiterjedésű csapadékos síkság, fent vázolt természeti adottságoknak fontos szerepe van az égerlápok kialakulása és fennmaradása szempontjából. Megjegyezzük, hogy a földrajzi tájbeosztás keretében lehatárolt Belső-Somogy (Marosi & Somogyi 1990, Dövényi 2010) nem azonos kiterjedésű a homokvidékkel. Mesterséges csoportosítás révén abba a Dráva folyó somogyi szakaszának ártere (Közép-Dráva-völgy) és a Marcali-hát löszös dombvidéke is bele tartozik. Jelen dolgozat keretében azonban Belső-Somogy említésekor minden esetben az egységes fejlődéstörténetű belső-somogyi homokvidéket értjük alatta. Alkalmazott módszerek A belső-somogyi homokvidék erdővel borított területein részletes terepbejárást végeztünk a mintavételi helyszínek kiválasztása céljából. Növénytársulástani szempontból jellemző helyszíneken jelöltük ki a mintaterületeket, ezek részletes cönológiai felmérése 2017- ben június 11-29. között valamint 2018-ban június 12. és július 17. között történt. Tekintettel az állományok viszonylag kicsiny kiterjedésére, a felvételi területek nagysága 20=<20 m, vagy a növénytársulás kiterjedéséhez igazodva más alakú azonos alapterülettel. Klaszszikus cönológiai felvételeket készítettünk (Becking 1957, Braun-Blanquet 1964), melynek során százalékos borításbecslést alkalmaztunk. A fajok esetében Király (2009), a társulásnál pedig Borhidi & Kevey (1996) ill. Kevey (2008) nevezéktanát követtük. Mohák
