Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Juhász Magdolna - Márkus András: A belső somogyi homokvidék égerlápjainak cönológiai vizsgálata (Carici elongatae-Alnetum glutnosae W. Koch 1916)
44 JUHÁSZ MAGDOLNA és MÁRKUS ANDRÁS ra általában nem terjedt ki a felmérés, de két mohafaj (,Leucobryum glaucum, Sphagnum palustre) borítási értékeit feljegyeztük. A terepi felmérések alapján cönológiai tabellát készítettünk, majd elemeztük a növényfajokra vonatkozó származtatott adatokat. Tekintettel a lombszint és cserjeszint vonatkozásában érvényesülő jelentős emberi hatásokra, a vizsgálatba csak az aljnövényzet fajait vontuk be. Az elemzésekhez a FLORA adatbázis adatait vettük alapul (Horváth et al. 1995). Vizsgáltuk a flóraelem, életforma (Soó 1964-1980), cönológiai karakter, szociális magatartástípus és relatív vízigény kategóriák megoszlását (Ellenberg et al. 1991, Borhidi 1993, 1995). Néhány faj esetében újabb szakirodalom alapján (Botta-Dukát & Balogh 2008, Balogh & Juhász 2012) korrekciót alkalmaztunk. A számításokat és diagramokat EXCEL szoftverrel készítettük. Vizsgáltuk az adatokat a fajok jelenléte alapján (csoportrészesedés szerint) és a fajok borításával súlyozva (csoporttömeg szerint) is. Eredmények A terepbejárás tapasztalatai A homokvidék égerlápjai az egykor szél által formált felszín deflációs mélyedéseiben találhatók. Leginkább szél-lyukakban meghúzódó kisebb állományok, melyeket a tájra jellemző gyertyános - kocsányos tölgyesek vagy cseres - kocsányos tölgyesek (illetve ezek helyére telepített ültetvények) öveznek. Gyakoriak a szélbarázdák mélyedéseiben (Lóki 1981) kialakult állományok is, ilyenkor szomszédságban rendszerint más lápi élőhelyek (fűzláp, zsombékos, égeres mocsárerdő) is találhatók. Deflációs eredetű nagyobb lapos mélyedések esetében (amilyen például a Baláta-tó) lápi élőhelykomplex alakult ki (láptavi hínártársulások, zsombékosok, fűzláp), ebben az esetben az égeres láperdőt ott találjuk, ahol a talajvízjárás a lábas égerek kialakulása szempontjából kedvező. Tengerszint feletti magasságot tekintve égerlápok a táj magasabb és alacsonyabb részein is kialakultak. Előfordulásuk jellemzőbb a magasabb fekvésű, vízválasztó jellegű homokhátsági területeken, míg a táj alacsonyabb fekvésű részei inkább a folyóvízi felszínformálódás és ahhoz kapcsolódó élőhelyek színterei. A felmért égerláp mintaterületek tengerszint feletti magassága 118m és 160m között változik. A terepbejárások során megállapítottuk, hogy a tájban a lápi élőhelytípusok közül gyakoribbak a lápi zsombékosok, zsombék-semlyék komplexek és égeres mocsárerdők, ritkább az égerlápok előfordulása. Fűzláptöredékek viszonylag gyakoriak, de kiterjedt állományok ritkák. A mézgás éger (Alnus glutinosa) dominálta égerlápokban gazdag a lápi flóra, számos általános lápi jellegű növény mellett ritka és unikális fajok is előfordulnak. Nyár elején, a felmérés idején rendesen víz borította a láperdőket, helyenként egy méternél is magasabb volt a vízállás, de néhány kvadrát esetében részleges vízborítás volt és előfordultak felszíni víz nélküli állományok is. A cönológiai felvételezés céljából végzett terepbejárások során számos olyan pusztuló, erős antropogén hatásoknak kitett állománnyal találkoztunk, melyeknek habitusa még felismerhető volt, de fajkészletük a vízhiány vagy a víztöbblet következtében jelentős mértékben átalakult. Árkolás, vízelvezetések főként erdőművelési célból történtek, duzzasztás és vizek rávezetése pedig halastó létesítése céljából. A vizsgálatra kiválasztott huszonöt állomány cönológiai szempontból egyértelműen égeres láperdőnek minősül, de vannak köztük jelentős antropogén hatásokkal zavart, lecsapolt, felduzzasztott, tarvágás utáni fiatalos állományok is. Az égerlápok cönológiai jellemzése A belső-somogyi homokvidék égeres láperdeiben huszonöt cönológiai felvételt készítettünk, a mintaterületek adatait az 1. táblázat tartalmazza. A helyszíni felmérések és az elkészített cönológiai tabella (2. táblázat) alapján az égerlápok jellemzését az alábbiakban ismertetjük. A lombkoronaszint borítása általában 50-75% között változik, mélyebb részeken felnyílik az erdő és nyílt vízfelületek alakulnak ki. Lombszintben a mézgás éger (Alnus glutinosa) állományalkotó, mellé helyenként elegyedik magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), vénic szil (Ulmus laevis) vagy rekettyefűz (Salix cinerea). Megjelenését tekintve az erdő rendesen az égerlápok tipikus képét mutatja (1. ábra), lábas égerek és közöttük vízborítás. A felmérés idején helyenként a víz már visszahúzódott, részleges vízborítás volt megfigyelhető. Előfordultak felszíni víz nélküli állományok is (6., 8., 12., 15. és 21. felvétel), ezek állapota lecsapolások eredménye, ilyen esetekben az évi rendes csapadékmennyiség hatására feltelt lápmedence vize mesterséges árkokon távozik. Jellemzőek az ún. „csokros égerek”, melyek a korábbi tarvágást követően viszszamaradt tüskök sarjadzása során alakultak ki. Egyes esetekben alacsonyabb borítási értékek is előfordulnak, ezt rendszerint az égerfák elhalása, kidőlése okozza. Tömeges égerpusztulás eredményezi a 23. felvétel esetében tapasztalt 20%-os borítást. A cserjeszint borítása 2-25% között változik, ahol a fák elhalása miatt felnyílt a lombkorona, ott nagyobb a cserjeborítás. Szinte mindenütt az égerfák (Alnus glutinosa) újulata dominál, egyetlen felvételben nagyobb a kutyabenge (Frangula alnus) borítása. E két faj konstans előfordulású a cserjeszintben, minden felvételben jelen vannak. További fajok akcidens jellegűek, helyenként az égerlábakon megtelepedett a bibircses nyír (Betula pendula), mogyoró (Corylus avellana), vénic szil (Ulmus laevis), zselnicemeggy (Padus avium), magyar kőris (Fraxinus angustifolia ssp. pannonica), kányabangita (Viburnum opulus), mezei szil (Ulmus minor), galagonya (Crataegus monogyna). Több esetben felkúszik a cserjeszintbe a szeder (Rubus caesius). Néhány helyen a szomszédos erdőrészletekből származó, egyébként idegenhonos erdeifenyő (Pinus sylvestris) és kései meggy (Padus serotina) is megjelent. A nyár eleji cönológiai felmérés idején az aljzatot általában víz borította vagy nemrég húzódott le a talajvízszint a felszín alá. A felvételekben a gyepszint összes borítása 30-98% között változik. Legnagyobb borítási
