Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Kevey Balázs - Barna Csilla: A vasi Rába-völgy fehérnyár-ligetei (Senecioni sarracenici-Populletum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996)
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 05: 19-42 ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2018 DÓI: 10.26080/krrmkozl .2018.5.19 http://www.smmi.hu/kiadvanyok/KRRMK.htm A vasi Rába-völgy fehérnyár-ligetei (■Senecioni sarracenici-Populetum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996) KEVEY BALÁZS1 és BARNA CSILLA2 ’Pécsi Tudományegyetem, Ökológiai Tanszék;7624 Pécs, Ifjúság u. 6., e-mail: keveyb@ttk.pte.hu 29451 Ebergőc, Mező u. 3., e-mail: barna.csilla88@gmail.com Kevey, B. & Barna, Cs.: White poplar riparian forests along the Rába River, Hungary {Senecioni sarracenici-Populetum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996) Abstract: In this paper are summarized the phytosociological characteristics of the white poplar dominated riparian forests (Senecioni sarracenici-Populetum albae) along the Rába river in western Hungary. This community grows typically on alluvial soils developed over fluvial sand in the more elevated parts of the lower floodplain. Its species composition is clearly different from that of the oak-ash-elm forests growing in the higher floodplain, particularly in the higher proportion of Salicetea species, and the lower proportion of Fagetalia species. Stands of this community host some local and regional rarities, such as Leucojum vernum, Galanthus nivalis, Omphalodes scorpioides, Peltaria alliacea, Scilla drunensis, Stellaria alsine. The community is classified in the „Populenion nigro-albae Kevey 2008” suballiance. Keywords: Syntaxonomy, riparian forest, Rába River, Natura 2000 designation, Vas County, West Hungary Bevezetés Mint ismeretes, a hazai puhafás ligeterdeinket sokáig fűz-nyár ligeterdőként Salicetum albae-fragilis néven tartottuk nyilván (vő. Simon 1957; Soó 1958, 1964, 1973, 1980). Később bizonyítást nyert, hogy e puhafás ligeterdők Magyarországon három asszociációt foglalnak magukba (vő. Tóth I. 1958; Kevey 1993; Kevey in Borhidi és Kevey 1996; Kevey 2008). Ezek egyike a Szigetközből leírt fehérnyár-liget {Senecioni sarracenici- Populetum albae Kevey in Borhidi és Kevey 1996), amely később nemcsak a Duna-vidék egyéb tájain (Csepel-sziget: Kevey és Huszár 1999, Sárköz: Kevey ined., Mohácsi-sziget: Kevey 2017), hanem a Dráva (Kevey 2008; Kevey és Tóth V. 2006), a Mura (Kevey 2014) mellől, a Bodrogközben (Szirmai et al. 2008) és a Felső-Tisza-vidéken (Kevey és Barna 2014) is előkerült. A Rába árterének fehérnyár-ligeteiről cönológiai dolgozat mindeddig nem jelent meg. Tanulmányunkban 20 felvétellel ezt a hiányt szeretnénk pótolni. Anyag és módszer Kutatási terület jellemzése A vasi Rába-völgy lényegében a Rába árterének Szentgotthárd és Sárvár közötti szakaszát foglalja magába. A folyami hordalékot elsősorban kavics és durva homok képezi. A vizsgált fehérnyár-ligetek (Senecioni sarracenici-Populetum albae) az alacsony ártér viszonylag magasabb szintjein találhatók, elkülönülve a mintegy 1-1,5 m-rel mélyebben fekvő és iszapos talajú szinteket borító fehérfűz-ligetektől {Leucojo aestivi- Salicetum albae) és a valamivel magasabban fekvő tölgy-kőris-szil ligetektől (vő. Kevey 1993, 2008). Vizsgált állományaik a Rába folyási irányával kapcsolatos lejtésnek megfelelően 190 és 145 m közötti tengerszint feletti magasság mellett találhatók, laza szerkezetű, homokos, nyers öntéstalajokon. Alkalmazott módszerek A cönológiai felvételek a Zürich-Montpellier növénycönológiai iskola (Becking 1957; Braun-Blanquet 1964) hagyományos kvadrát-módszerével készültek. A felvételek táblázatos összeállítása, valamint a karakterfajok csoportrészesedésének és csoporttömegének kiszámítása az „NS” számítógépes programcsomaggal (Kevey és Hirmann 2002) történt. A felvétel készítés és a hagyományos statisztikai számítások - kissé módosított - módszerét korábban részletesen Kevey (2008) közölte. A SYN-TAX 2000 program (Podani 2001) segítségével bináris cluster analízist (Futtatási mód: öszszetett lánc, illetve csoportátlag; Hasonlósági index: Baroni-Urbani & Buser) és ordinációt végeztünk (Futtatási mód: főkoordináta analízis; Hasonlósági index: Baroni-Urbani & Buser). A fajok esetében Király (2009), a társulásoknál pedig Borhidi és Kevey (1996), Kevey (2008), ill. Borhidi et al. (2012) nómenklatúráját követjük. A társulástani és a karakterfaj-statisztikai táblázatok felépítése az újabb eredményekkel (Oberdörfer 1992; Mucina et al. 1993; Borhidi et al. 2012; Kevey 2008) módosított Soó (1980) féle cönológiai rendszerre épül. A növények cönoszisztematikai besorolásánál is elsősorban Soó (1964, 1966, 1968, 1970, 1973, 1980) Synopsis-ára támaszkodtunk, de figyelembe vettük az újabb kutatási eredményeket is (vő. Borhidi 1993, 1995; Horváth F. et al. 1995). Eredmények Fiziognómia A vizsgált fehérnyár-ligetek felső lombkoronaszintje az állomány korától függően 20-30 m magas, valamint közepesen záródó (60-75 %), de olykor ritkább (40%) is lehet. Állandó (K IV-V) és egyben egyedüli állományalkotó (A-D: 3-4) fafaja a Populus alba. Mellette fontosabb őshonos elegyfák a következők: Acer campestre, Fraxinus excelsior, Populus nigra, Quercus robur, Salix alba, Ulmus laevis. Az alsó lombkoronaszint változóan fejlett. Magassága 15-20 m, borítása pedig 5-50 %.
