Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Kevey Balázs - Barna Csilla: A vasi Rába-völgy fehérnyár-ligetei (Senecioni sarracenici-Populletum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996)
20 KEVEY BALÁZS és BARNA CSILLA Főleg alászorult fák alkotják, de közülük csak a Populus alba ér el magas állandóságot (К V). Nagyobb tömeget (A-D: 3) a Populus alba mellett csak az Acer campestre ér el. A cserjeszint közepesen, vagy erősen fejlett. Magassága 1-4 m, borítása pedig 15-80 %. Állandó (K IV-V) fajai a Cornus sanguinea és a Sambucus nigra. Nagyobb borítást (A-D: 3-4) a Cornus sanguinea, a Sambucus nigra és a Crataegus monogyna ér el. Az alsó cserjeszint (újulat) változóan fejlett, borítása 5-50 %. Állandó (K IV-V) fajai a Cornus sanguinea, a Populus alba és a Rubus caesius. Közülük nagyobb borítást (A-D: 3-4) csak Rubus caesius érhet el. A gyepszint többnyire fejlett (80-95%), de akadnak gyérebb borítású (25- 60%) állományai is. Állandó (K IV-V) fajai a következők: Alliaria petiolata, Echinocystis lobata, Galium aparine, Glechoma hederacea, Humulus lupulus, Impatiens glandulifera, Lamium maculatum, Phalaris arundinacea, Phragmites australis, Poa trivialis, Ranunculus ficaria, Rumex sanguineus, Solidago gigantea, Urtica dioica, Veronica sublobata. Fáciest az alábbi fajok képeznek (A-D: 3-4): Glechoma hederacea, Impatiensglandulifera, Lamium maculatum, Phalaris arundinacea, Ranunculus ficaria, Urtica dioica (1. táblázat). Fajkombináció Állandósági osztályok eloszlása A 20 cönológiai felvétel alapján a társulásban 12 konstans (К V) és 8 szubkonstans (К IV) faj szerepel az alábbiak szerint: - К V: Alliaria petiolata, Cornus sanguinea, Galium aparine, Glechoma hederacea, Phalaris arundinacea, Poa trivialis, Populus alba, Ranunculus ficaria, Rubus caesius, Sambucus nigra, Solidago gigantea, Urtica dioica. - К IV: Acer negundo, Echinocystis lobata, Humulus lupulus, Impatiens glandulifera, Lamium maculatum, Phragmites australis, Rumex sanguineus, Veronica sublobata. Ezen kívül 15 akcesszórikus (K III), 28 szubakcesszórikus (К II) és 92 akcidens (К I) faj került elő. Az állandósági osztályok fajszáma tehát az akcidens (К I) fajoktól a szubkonstans (К IV) elemekig csökken, majd a konstans (К V) fajoknál ismét több (vö. 2. táblázat, 1. ábra). Karakterfajok aránya Mint általában a fehérnyár-ligetekben, a Rábavölgyben is a Saiicetea purpureae (incl. Salicion albae) jellegű elemek fontos szerepet játszanak, s 9,36% csoportrészesedést és 16,59% csoporttömeget mutatnak. Arányuk hasonló, mint az eddig vizsgált hazai fehérnyár-ligetekben, de jóval magasabb, mint a szomszédos tölgy-kőris-szil ligetekben (Carici brizoidis-Ulmetum) (1. és 3. táblázat; 2. ábra). Jelentősek a keményfás ligeterdők elemei is (Alnion incanae incl. Alnenion glutinosae-incanae), amelyek csoportrészesedése 9,20%, csoporttömege pedig 12,65%. Arányuk hasonló, mint a tölgy-kőris-szil ligetekben (Carici brizoidis-Ulmetum) (1. és 3. táblázat). Ha nem is túlságosan gyakoriak, de - 7,51% csoportrészesedéssel és 1,18% csoporttömeggel - megjelennek a mezofil lomberdei (Fagetalia) elemek is. Arányuk jóval alacsonyabb, mint a tölgy-kőris-szil ligetekben (Carici brizoidis-Ulmetum) (1. és 3. táblázat; 3. ábra). Szintén nem játszanak súlyponti szerepet, de megjelennek a Quercetea pubescentis-petraeae fajok, amelyek 6,16% csoportrészesedést és 5,81% csoporttömeget érnek el. Itt is figyelemre méltó, hogy arányuk a tölgy-kőris-szil ligetekben (Carici brizoidis-Ulmetum) sokkal magasabb (1. és 3. táblázat; 4. ábra). A két asszociáció közötti különbséget az is alátámasztja, hogy a szukcessziósornak megfelelően a mocsári növények (Phragmitetea incl. Magnocaricion) és a mocsári ruderáliák (Galio-Urticetea incl. Galio-Alliarion et Calystegion sepium) a fehérnyár-ligetekben (Senecioni sarracenici-Populetum albae) jóval gyakoribbak, mint a tölgy-kőris-szil ligetekben (Carici brizoidis-Ulmetum) (1. és 3. táblázat; 5. ábra). Fentiekkel kapcsolatos az is, hogy a fehérnyár-ligetek (Senecioni sarracenici-Populetum albae) differenciális fajai főleg mocsári (Phragmitetea incl. Magnocaricion), mocsári ruderáliák (Galio-Urticetea incl. Galio-Alliarion et Calystegion sepium) és puhafaligeti (Saiicetea purpureae incl. Salicion albae) elemek, míg a tölgy-kőris-szil ligetek (Carici brizoidis-Ulmetum) megkülönböztető fajait elsősorban keményfaligeti (Alnion incanae) és mezofil jellegű (Fagetalia, Querco- Fagetea) fajok teszik ki (4. táblázat). Sokváltozós statisztikai elemzések eredményei Fenti hagyományos statisztikai számítások mellett néhány sokváltozós elemzést is végeztünk. Ezek eredménye szerint az egymással összehasonlított fehérnyárligetek (Senecioni sarracenici-Populetum albae) közül a Rába-völgy felvételei képezik a dendrogramon a baloldali csoportot, bár néhány felvétel a mellette levő Mura-ártér csoportjába került (6. ábra), másutt a Bereg-Szatmári-sík néhány felvétele a Rába menti felvételek közé kapcsolódott (7. ábra). E két ábrán a fehérnyár-ligetek és a tölgykőris-szil ligetek elkülönülése is jól látszik, de különösen szembetűnő az ordinációs diagramon (8. ábra). Természetvédelmi vonatkozások A Rába-völgy fehérnyár-ligetei a természeti értékekben nem túlságosan gazdagok, a 20 felvételben mégis négy akcidens védett növényfaj került elő: Galanthus nivalis, Leucojum vernum, Omphalodes scorpioides, Scilla drunensis. Bár számunkra érthetetlen módon nem védett, de védelmet érdemelne az igen ritka Peltaria alliacea és a Stellaria alsi ne is. Flóraszennyező hatást fejtenek ki egyes tájidegen fajok, főleg az özönnövények. Közülük különösen az Acer negundo, az Aster * salignus, az Echinocystis lobata, a Fraxinus pennsylvanica, az Impatiens glandulifera, a Robinia pseudo-acacia, a Solidago gigantea jelent közvetlen problémát, de aggasztó az Impatiens parviflora és a Reynoutria japonica helyenkénti terjeszkedése is (1. táblázat). A Körmend melletti „Dobogó-erdő” 1982-ben helyi védettségben részesült, majd 2007-ben a Rábavölgy erdei a Natura 2000 hálózat részévé váltak.
