Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Lanszki-Széles Gabriella: Három Kapos menti község népének részvétele a katolikus egyház hivatalos jeles napi ünnepein, az 1930-as évektől napjainkig
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 05: 273-290 ISSN 2064-1966 (Print); ISSN 2631-0376 (Online) Kaposvár, 2018 DÓI :10.26080/krrmkozl.2018.5.273 http://www.smmi.hu/kiadvanyok/KRRMK.htm Három Kapos menti község népének részvétele a katolikus egyház hivatalos jeles napi ünnepein, az 1930-as évektől napjainkig LANSZKI-SZÉLES GABRIELLA Kaposvári Egyetem, Agrár- és Környezettudományi Kar e-mail: lanszkine.gabriella@ke.hu Lanszki-Széles, G.: Participation of the people of three Kapos villages on the official celebration of the Catholic Church from the 1930s to the present. Abstract: Recollection of religious holidays in the villages of Göile, Kisgyalán and Fonó was completed on a calendar year, focusing on the most important church holidays. During the celebration human relationships between the villages were important and are important even today. The celebration of the sanctified days of the church year has changed over the past century for both the Church and the faithful due to the change in lifestyle, attitude, and the growth of material goods. Keywords: religion, church, sanctified days, lifestyle, tradition, celebration, village Somogy megye Külső-Somogy kistájához, Kaposvár vonzáskörzetéhez tartozó szomszédos falvak, Gölle, Kisgyalán, Fonó községek az elmúlt századokban, mind munkájuk, mind ünnepeik során szoros kapcsolatot ápoltak egymással. Mindhárom község vallását tekintve római katolikus. „A cselédség Somogybán is szinte egységesen a katolikus felekezethez tartozott.”1 Göllében, Fonóban, a Magyar Kegyes Tanítórendnek volt birtoka, Kisgyalánban a Festetics család volt a birtokos 1945-ig. Fonó, Kisgyalán, Gölle az Igali járásba tartozó középparaszti jellegű községek voltak. „A dolguk után járó emberek az 1960-es évekig, legtöbbször egyik faluból a másik faluba gyalog tették meg az utat. Ezért a szomszéd falubeliek, egymás határait, dűlőneveit nagyon jól ismerték, és legfőképpen jól ismerték, és ismerik egymás emberi tulajdonságait.”2 „A közösségek gondolatvilágát döntően befolyásolták a mindenkori gazdasági, társadalmi viszonyok. Minden egyes falunak más a lelkülete, még ha ugyanazon szempontok szerint szemléli is egy és ugyanazon ember, akkor is teljesen más jellemvonások domborodnak ki mindegyik közösségben. Ez az eltérő gazdasági adottságukkal is magyarázható”3 Gölle, Fonó, lélekszámban is vezettek Kisgyalán előtt. A háború előtt minden harmadik vasárnap miséztek Kisgyalánban, a másik két vasárnap át kellett menni Göllébe. Az 1960-as évekig minden második hétvégén, majd azt követően Kisgyalánban is tart misét a göllei plébános minden hétvégén. „Az 1960-as években Gyalánban a káplán tartotta a misét. ” Fonóban 1815-ben benediktálták a templomot, 1979- tól Gölle látja el a lelkipásztori szolgálatot. Göllében a római katolikus templom barokk 1756-ban épült (1. és 1 Eperjessy E. 2006: 397. 2 Lanszkiné Széles G. 2011/A: 112. 3 Lanszkiné Széles G. 2011/B: 181. 2. ábra).”4 A három falu esetenként együtt tartja meg egyházi ünnepét. Jelen munkában, e községeknek a legfontosabb egyházi ünnepeinek ismertetése visszaemlékezések által történt. Az emlékek visszaidézésével összehasonlítottuk, hogy az emlékezet határától, napjainkig milyen változásokon ment keresztül az ünneplés módja, hogyan változtak a hagyományok. A szigorúan napján tartott ünnepek, sok esetben átkerültek vasárnapra. A ruházat is sokkal fontosabb szerepet töltött be, szinte csak egyházi ünnepek alkalmával vásároltak, varrtak új ruhát. Az öltözködésben is az ünnepi hangulat megteremtése volt az elsődleges. „Az Egyháznak a magyar néplélekre való hatása fölmérhetetlen. A nép készséges szívvel fogadta be tanításait, úgy érezte, hogy szolgái által Isten szól hozzája. Az evangélium magvetése nem hullott rossz talajra. Megfogant, gyümölcsöt hozott: életté, világnézetté, költészetté érlelődött.”5 Az 1930-as években is - ahonnan a visszaemlékezésünk indul - még ez a kép tárulhatott volna elénk: „Dunántúlon lépten-nyomon egy-egy fehér torony emelkedik a falut rejtő lombok, a nádas, zsupp tetős házak közül. A templom körülette: a falvak szíve; ott az iskola, ott a plébánia. (...) A Dunántúlon; egyik község a másik mellett, alig egy-egy puskalövésnyire. A tornyok mind fehérek. Külsőre majdnem valamennyi egyformának látszik. Akár csak egy kaptára épült volna mind. A templomokat közelebbről nézve, látjuk, hogy a kizárólag hasáb alakra épült, a kaptafás-jezsuita stílusban tartott tornyokon még a torony sisakban legtöbb a változatosság; a sisak hosszúkás gúla (...), s a gömbökből szökkenik fel a csúcs. A torony sisakja sok esetben bádogosmunka, de csak olyan gyakori a cserép, vagy fazsindelyes torony-tető is. Fatornyot ma már alig látunk egyet-kettőt (...)Akőben gazdag Veszprémben könnyű volt kőtemplomot építeni; a kőtélén Somogybán téglával építettek. (...) A Dunántúl legnagyobb része katolikus. Ezt mutatja a sok útszéli fakereszt. A gazdagabb polgár vágyakozásának netovábbja, hogy szép kőkeresztet állíthasson háza elébe, a dűlőútra, «Isten dicsőségére», mint a keresztek fölirata mondja, de a maga nevét se szokta lefeledni a jó Isten neve; mellől. Vízfolyások partján ott álldogál Nepomuki szent János képe, templomok táján az állatvédő, népszerű szent Vendel.”6 írja Malonyai Dezső, A magyar nép művészete című művében a 20. század elején. 4 Szabó T„ K. Goda Gy. 1984: 157. 5 BálintS. 1937: 13 6 Malonyai D.: A magyar nép művészete - MEK mek.oszk.hu/ 01600/01671/html/index. html
