Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Megyery Noémi: A "Sárga zongoraszoba". Rippl-Rónai zenei festészete
298 MEGYERY NOÉMI rázni, amely a műveltség része volt. Itt azonban nem utolsó szempont, hogy Misia nem egy meghívott, ünnepelt művészvendége a szalonnak, akinek hallatára odacsődül a tömeg, mint Munkácsy estélyeire, de nem is egy jómódú polgári család jól nevelt lánya, aki szabadidejében klimpíroz a hangszeren. Mivel hivatalos, nyilvános karrierjét nem építette, a szalonba, zárt ajtók mögé „rejtette” előadóművészi tehetségét, egy szűk és értő kör számára, így egy intim közegben szolgált támpontul a különböző művészeti ágakban tevékenykedő alkotók egységéhez és kibontakozásához. Rippl-Rónai jó viszonyban volt Natansonékkal, akik többször látogatták meg őt Neuilly-ben, így valószínű, hogy ez a látogatás kölcsönös volt.48 A Natanson szalonban egy újfajta hozzáállást tapasztalhatott meg, amely merőben más volt, mint amelyben azelőtt Munkácsy estélyein részesülhetett. Itt a zene a hétköznapi élet szerves része volt, de úgy, hogy az otthon intim légkörében a hallgatónak a zenébe való belemélyedésre, átélésre is nagyobb volt a lehetősége és igénye. A zenére irányuló ilyen fokozott figyelem a wagnerizmus hatásáról tanúskodik. Ebbe a rendkívül elit és szűk körbe csak az kapott meghívást, akit arra érdemesnek és méltónak találtak, mind emberileg, mind művészileg. Rippl-Rónai idegen és ismeretlen festőként ennek a körnek a tagja lehetett, méghozzá úgy, hogy ők figyeltek fel rá, s vonták be társaságukba.49 Itt köttetett barátságai egész életében jelentősek maradtak, amint az kitűnik Emlékezéseinek soraiból is. 1910-es párizsi útja során végig látogatta egykori barátait, s a beszámolóból kiderül, hogy természetesen mozog ezekben a körökben.50 Vuillard-nál tett látogatása kapcsán újra viszontlátott öreg barátai között említi Hermann muzsikust,51 aki véleményem szerint azonos azzal a Pierre Hermant-nal, akit tiszteletbeli Nabiként tartottak számon a „Revue blanche festői”. Habár ma már ismeretlenül hangzik Hermant neve, az 1890-es években ez nem így volt; művei és zenekritikái egyaránt megjelentek a Revue blanche-ban.52 Rippl-Rónai franciaországi zenészkapcsolatairól sok esetben csak feltételezéseink lehetnek, mivel Emlékezéseiben is olykor ködösen fogalmaz egy-egy személy kapcsán.53 Ezeknek a köröknek a zenéhez való hozzáállása azonban olyan meghatározó élményként íródhatott bele emlékeibe, hogy hazatérése után 48 Ld. Natanson 1994, 255. 49 Natanson így emlékezett a magyar festővel történt első találkozásra: „(...) többen elmondhattuk, milyen kellemes meglepetés és öröm ért bennünket, amikor egy élénk tekintetű, sápadt kis öreg parasztasszony, egy nagyanyó portréját fedeztük föl a tárlaton. A képen ismeretlen név állt, melyről addig egyikünk se hallott. Bonnard, Vuillard, Vallotton, Kér Roussel, s azt hiszem, még Maurice Denis is egyként elismerte az ismeretlent, aki teljességgel az volt, hisz akkor még Maillolról, Rippl-Rónai barátjáról sem tudtunk." Ld. Natanson 1994, 254-255. Rippl-Rónai úgy emlékszik barátaival való megismerkedésére, hogy azt a svájci Jean Schopfernek köszönheti, aki az Öreganyám sikerét követően Natansonnál „egy minden ízében magyaros vacsorát rendezett” az ő tiszteletére. Ld. Emlékezések 1957, 113. 50 Emlékezések 1957, 101. 51 Uo. 52 Vaughan,G. 1984, 41. 53 Ld. Lerolle esetében: Emlékezések 1957, 103. saját környezetének kialakításában is nagy szerepet játszhatott. Azáltal, hogy itthoni tartózkodása során impulzusai továbbra is a francia fővárosból érkeztek, az ott tapasztalt szokások és hatások a megvalósítás során egy új, jellemzően magyar közegben nyertek új értelmet. Ez nyilvánvalóvá teszi számunkra is, hogy Rippl-Rónai megértette és magába szívta azt a felfogásmódot, amely a francia hagyományban gyökerezik, ám egészen újfajta megoldásokat kínál. A megvalósítás színtere - Kaposvár A beleélés módjai Rippl-Rónai hazaköltözése után, első kaposvári korszakában vált igazán fontossá az intim enteriőr, melynek alakjai családtagjai, szerettei, barátai, akiket legtöbbször valamilyen elmélyült foglalatosság közben örökít meg (Piacsek bácsi a fekete kredenc előtt, 1906). Ezek az állapotképek egyfajta lélekábrázolást is magukba foglalnak, egy-egy alakban az adott személy egész karakterét képes megragadni, s arckifejezésével képes átadni egész gondolatvilágát.54 Rippl enteriőrjeinek modelljei legtöbbször teljesen abszorptív módon jelennek meg. Ennek jó példája a Piacsek bácsi a fekete kredenc előtt (1906) (7. ábra), amelyen az öregúr teljesen belemélyed az olvasásba, vagy a Piacsek bácsi babákkal (1905) című kép, amelyen a két kislány sincs tudatában a festés tényének, Piacsek bácsi pedig nyugodtan pipálgat. Mindeközben a háttérben a festő által kedvelt nyitott ajtón át a néző beláthat a másik szobába, ahol a varrónő épp egy ruhát próbál Lazarine-ra.55 Ezek az életképek, amelyek a legnagyobb természetességgel kapják el a pillanat hangulatát, visszaidéznek valamit a 17. századi holland zsánerképek enteriőrjeinek foglalatoskodó alakjaiból, ahol általában a nőké volt a főszerep, akik gyerekneveléssel, kézimunkázással, beszélgetéssel, olvasással vagy csak merengéssel töltik az időt.56 Tulajdonképpen ez a hagyomány élt tovább Rippl és a Nabik enteriőrképeiben is,57 azonban náluk mást akar kifejezni ennek a mikrovilágnak a megmutatása. A 17. században egyfajta morális tanítás is kapcsolódhatott ezekhez a művekhez, gondoljunk csak Vermeer képeire. A Nabik és Rippl ezzel szemben a saját belső világukat tárják elénk saját otthonuk megfestésével, s hangsúlyozzák is, hogy szereplőik kicsodák, hozzátartozóik, számukra fontos személyek, akik által az egész enteriőr személyessé válik. Ennek feltárása sokkal merészebb, megmutat valamit az ő mikrovilágukból, 54 Ld. Emlékezések 1957, 86. 55 A kép tárgyának leírásával kapcsolatban ld. Rippl-Rónai levelét Ödönhöz (Kaposvár, 1905. nov. 30.) 56 A 17. századi holland életképekkel kapcsolatban Id. Alpers, S. 2000; MojzerM. 1967 57 A 17. századi holland enteriőrképek jelentik a kulcsot Vuillard enteriőrjeihez is. Vuillard főleg Johannes Vermeer, Jan Steen és Gerard Dou műveit rajzolta, amelyeket a Louvre-beli rendszeres látogatásai, valamint belga, holland és londoni utazása (1892) során ismert meg. Enteriörképeinek másik forrása Jean-Baptiste- Siméon Chardin művészete, akinek csodálta szerény, egyszerű témáit és „tonális harmóniáinak tiszta és egyszerű gyönyörűségét". Ld. Vuillard 2003, 130.
