Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Megyery Noémi: A "Sárga zongoraszoba". Rippl-Rónai zenei festészete
A „SÁRGA ZONGORASZOBA”. RIPPL-RÓNAI ZENEI FESTÉSZETE 293 1. ábra. Rippl-Rónai József: Alkonyat egy intim szobában, 1892. Olaj, vászon; 65 x 54 cm; Pécs, Janus Pannonius Múzeum, Ltsz. 68. 166. 2. ábra. Rippl-Rónai József: Park éjszaka, 1892 körül. Pasztell, papír, vászonra kasírozva; 38,4 x 46,2 cm; Musée d’Orsay, Párizs, Ltsz. RF 43398 dezés még szegényes, a pianínó már akkor ott állt a szobában, mely nagy valószínűséggel a módosabb lakótárs, Knowles ajándékaként került a lakásba.15 A festő feltehetően büszke lehetett a tulajdonában lévő zongorára, amely valóban nemcsak bútordarabként kapott helyet szerény lakásában. „Ha üres időm akad, napjában többször is zongorátok (mert van zongoránk is csak néhány jó magyar nóta és szép keringő hiányzik). Most egyelőre abban a szobában van ez, a hol 15 Rippl 1998, 242. ezt a levelet írom és a hol enni szoktunk, Olyan szép ez a szoba, mint egy jól gondozott falusi kápolna. ”16 Az enteriőrt a falon látható képek teszik személyessé, valamint maga Lazarine, aki a zongoránál ül. Ő azonban nem vonja el a figyelmünket arról, hogy mi a kép valódi témája, mivel nem az ő cselekvése, a zongorázás van a középpontban. Erre utal a beállítás: Lazarine háttal ül, s első látásra észre sem vennénk őt, ha a festő nem emelte volna ki a szürkék és feketék foltjából ruhájának kék kötényét, s zongorázó bal kezét. Ennek a zongorázó kéznek a hangsúlyozása emeli ki a képet annak mozdulatlanságából és csendjéből, s enged ráismerni arra, hogy a zene jelenléte igenis erős, s az állapotleíráshoz szorosan hozzátartozik. Az előtérben elhelyezett kék váza és a narancsos árnyalatú virágok vezetik végig a néző tekintetét a kép terének mélyébe, ahol az erre rímelő ruha és kéz kiemelik a nőalakot a sötétből. Egyértelműen nem a cselekvés az, amely Ripplt festésre indította, hanem annak a hangulatnak a kifejezése, amelyet ebben a szobában érez, így a belső tér egyben a festő belső világába enged betekintést. Lazarine esetében a zongorázás ugyancsak az ő belső világára mutat rá. Rippl úgy vélte, azzal tudja a legjobban kifejezni, ki is ő, ha azt láttatja, amiben él.17 Ha Rippl enteriőrképein megjelent egy-egy számára kedves személy, akkor mégse az alakra, hanem a környezetre vagy az élethelyzetre utaló címet adott a műnek. Jelen esetben Lazarine zongorázó bal keze utal a zene jelenlétére, csakúgy, mint Fernand Khnopff - csaknem tíz évvel korábbi - Schumann hallgatása közben (1883) (3. ábra) című képén. A szimbolista Khnopff azonban képe főszereplőjévé a zenét hallgató hölgyet tette meg, így a zongoristára való utalás csak másodlagos, alakja nem is látható, csupán jobb keze a klaviatúrán. E kép valódi témája az az emocionális hatás, amelyet a zene vált ki a hallgatóból.18 A fiatal hölgy a kép középpontjában karosszékébe roskadva és kezébe temetkezve merül gondolataiba. A melankólia és kontempláció ilyen típusú megjelenítése jól illik a szimbolista művész habitusához. A szimbolisták szerint a kép nem az ábrázolt tárgy vagy személy fizikai voltát akarja a néző elé tárni, hanem annak mögöttes tartalmát kívánja átadni, s a nézőre bízza, hogy számára milyen eszmei értéket közvetít az így keletkezett mű. A festmény tárgya egyfajta jellé válik, aminek jelentése a szemlélés során bomlik ki, mind a festő számára az alkotás előtt, mind a néző számára a kész kép szemlélésekor. 16 Rippl-Rónai levele anyjához (Neuilly, 1895. nov. 10.) MTAMKCSC-l-36/367. Megjelent: Rippl 1998, 495-496. 17 „Az intim életből merítem témáimat, mert ezt az életmódot szeretem és respektálom. Megfestendő tárgyaim kifogyhatatlanok, mert minden érdekel, ami körülvesz és szürke kedélyemre, borongós lelkiállapotomra jótékonyan hat. - Szerintem csak az lehet dokumentuma életünknek, amiben magunk élünk, éppen ezért, szeretem azt megfesteni." Rippl-Rónai Malonyay Dezsőnek. Közölve: Malonyay D. 1906, betétlap 18 Khnopff 2004, 74. (Cat. 10.)
