Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)

Lanszki-Széles Gabriella: Három Kapos menti község népének részvétele a katolikus egyház hivatalos jeles napi ünnepein, az 1930-as évektől napjainkig

288 LANSZKI-SZÉLES GABRIELLA log, később Igáiig lovaskocsival, majd onnan az igali erdőn keresztül gyalog mentek a búcsúba. Átlagosan 30-40 fő vágott neki az útnak. A búcsút megelőző napon indultak és egy Andocshoz közeli szénapajtában háltak meg. Ponyvát, pokrócot adtak a helyiek. A búcsúi ruhát a bugyorkötőben vitték. Amely 1 négyzetméter kékfestő anyagból készült. Mivel az anyagok általában 80 cm szélesek, ezért 20 cm-rel meg kellett toldani az anyagot, melyet alul egy boggal, és felül keresztben másik csomóval átkötötték. A búcsújáró menet elején haladó vitte a keresztet. Ez a kereszt ma már új, a régit „elette a szú”. Az új keresztre a régi korpuszt helyezték tiszteletből. Me­net közben ide illő vallásos énekeket énekeltek. Több faluból mentek egyidőben, természetesen találkoztak útközben. „így egyszer a gölleiekkel találkozván meg­mosolyogtatta a gyalániakat, mikor hallották, hogy a „Csordapásztort” (karácsonyi ének), énekelik, amit ugye nem búcsújáráskor illik előadni, de már kifogytak a búcsújáró dalokból. ” Búcsújárásra már az öt éves gyerek is ment. Aki először ment Andocsra, azt az andocsi templom mel­letti szent kútnál megmosdatták, ezt hívták „mosda­­tásnak”. A mosdatást végző asszonyt attól kezdve körösztanyjának kellett szólítania a gyereknek. Ezért „már eleve valami komaságba keveredett mosdatta" a gyereket. Például testvére bérmakörösztanyja, nehogy az egész falu komasági viszonyba keveredjen a kört szűkíteni kellett. Megérkezve, másnap reggel átöltözve mentek a misére, ahol következett a gyónás, majd az áldozás. Utána a búcsúban bábolvasót kellett venni az otthon maradt gyereknek, ajándék nélkül ugyanis nem lehetett hazajönni. Ezt, ahogy az 1920-as években ugyanúgy most is elvárják a gyerekek. Van, ami száz év múltával sem változik. Élelmet útközben nem vettek, hazafelé a „Bonnya-kútnál” ebédeltek meg a magukkal vitt kol­bászból, szalonnából, pecsenyehúsból, kalácsból. Otthon a „várók” az érkezők számára az érkezésük­kor megcsendítették a harangot és énekkel várták őket a templomban. A búcsújárók többsége a falusiak közül került ki, de a pusztaiak közül is velük tartottak páran. A 1960-as évektől még buszt fogadtak ezek­re a napokra, úgy utaztak. A 1970-es évektől kezd­ve saját autóval, ki-ki elviszi szomszédját, rokonát, komasszonyát.”82 Szeptember 14, Szentkereszt felmagasztalása Szeptember 14. Gyaláni Búcsú Mária neve napja. „Búcsúkor a lányok kávészínű, fekete vagy más színű bársonyszoknyát vettek, elmentek a masina (cséplő­gép) mellé, és megkeresték rá a pénzt. Na persze nem minden évben volt új szoknya. Búcsúkor minden ház­nak volt vidéki vendége. Sorakoztak az udvarokban a parasztkocsik, és az előlük kifogott lovak, a lovak nem tértek be az istállóba. Ma a hidakon az autók sorakoz­nak. ” Október 20, Szent Vendel napja „Október 20.- a misét a temetőben tartják, mert itt van a kápolna Göllében. Sokan elmennek Gyalánból is.” „Az állattartók védőszentjére emlékeztek a göllei temetőben épített kápolnánál. 1754-ben a Dél-Dunán­­túlon marhavész-járvány pusztított, mely a göllei gaz­dákat sem kímélte. Őseink ekkor fogadták meg, hogy kápolnát építenek, és ott tartják meg a szentmisét, kér­ve a szentet, hogy kímélje meg őket e nagy csapástól. Szalai Jeremiás prépost plébános minden évben Szent Vendel tisztelete Göllében vendég papot kér fel a szent­mise megtartására. (...) Elődeink először egy fogadalmi keresztet emeltek, még 1760-ban, majd 1786-ban el­készült a kápolna is, mely végleges formáját 1887-ben nyerte el. (...) Fekete István író vallásosságáról is meg­emlékezett. Mint az köztudott a község nagy szülöttje, aki a családi nevelés mellett a volt göllei parasztembe­reknek is köszönhette hitét. Ahogy a Ballagó idő című életrajzi regényében is írja: „Itt kerületem kapcsolatba a természettel, a hittel és az egyszerű, de értékes pa­rasztemberekkel”83 „A kultusz elevenségét jelzi, hogy Göllében a temp­lom melletti Hősök terén 2011-ben felállították Szent Vendel faszobrát. Alkotója subában, oldalán tarisznyá­val, kezében juhászkampóval, lábánál báránnyal for­mázta meg. Szépen fogalmazott felirata: SZENT VEN­DEL PÁSZTOR REMETE-APÁT 554-617 (...) Csodái főleg a járványos betegségek áldozatain mutatkoztak, illetve azok tapasztalták jóságos közbenjárását, akik állataik bajaiban hívták segítségül. (...) Fogadott ün­nepként tisztelik október 20-án Szent Vendel napját. A szobrot a hálás utókor nevében közadományból ál­líttatta Gölle Község Önkormányzata 2011. 10. 20. Fa­ragta vitéz Varga Károly Szentgáloskér (31. ábra).”84 A templom fő homlokzatát is Szent Vendelről mintázott ólomüvegkép díszíti (32. ábra). Mindenszentek „November 1. Sötétíteni kellett háború alatt, nem lehetett gyertyát égetni a temetőben tiltották, az ellen­séges repülőgépek miatt.” Szentségimádás: „Ilyenkor a rabokért is mondanak misét.” Márton napja „November 11. Somogy megyében a következő ka­tolikus templomok viselik Szent Márton nevét: Csököly, Fonó, Fonyód, Polány (kápolna), Táska, Vörs. A temp­lombúcsúra általában két héttel korábban meghívják a vendégeket. (...) Márton napján ismert hagyomány a hízott lúd fogyasztása, ez a szent legendájával függ össze.”85 December 13, Luca napja „Nem volt szabad varrni! Előtte való nap varrtam. Nem tojtak a tikok, mert a lány varrt! Imádkoztam. V’ót 83 Fekete István Múzeum honlapja, www.feketeistvanmuzeum.hu/ hirek/szvendel2013.htm Bodó Imre 84 Lukács L 2014: 243. 244. 85 Királyi. 2002:126. 127. 82 Lanszkiné Széles G. 2007: 171. 172.

Next

/
Oldalképek
Tartalom