Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Kevey Balázs - Barna Csilla: A vasi Rába-völgy fehérnyár-ligetei (Senecioni sarracenici-Populletum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996)
A VASI RÁBA-VÖLGY FEHÉRNYÁR-LIGETEI (Senecioni sarracenici-Populetum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996) 21 Sajnos e védelem ellenére sem látszik megoldottnak ezen erdők sorsa. Hatalmas erdőrészek válnak helyenként a tarvágások áldozatává (pl. „Rumi-erdő”), majd a vágások helyén a tájidegen Acer negundo és a Fraxinus pennsylvanica terjeszkedése figyelhető meg. Rábahidvégnél a legszebb fehérnyár-ligetben kalandparkot létesítettek, amely együtt jár az állomány degradációjával. A természeti értékek megőrzése érdekében sokkal hatékonyabb védelemre lenne szükség. Megvitatás Kutatásaink szerint a fehérnyár-ligetek (Senecioni sarracenici-Populetum albae) nálunk nemcsak a Duna (Kevey 1993, 2008, 2017; Kevey és Huszár 1999) és a Dráva (Kevey és Tóth V. 2006), hanem a Mura (Kevey 2014), a Felső-Tisza-vidék (Kevey és Barna 2014) és a Rába hullámterében is elkülöníthetők a mélyebb ártéri szintek fűzligeteitől (Leucojo aestivi-Salicetum albae), valamint a magasabban fekvő tölgy-kőris-szil ligeteitől (Fraxino pannonicae-Ulmetum). Ezt az elkülönítést azonban több tényező is nehezíti. Egyrészt a Rába hullámtere a legtöbb helyen keskeny, ezért nincs elegendő tér a tipikus fehérnyár-ligetek kialakulására. Másrészt a Rába árterén tért hódító nemesnyár (Populus * euramericana agg.) ültetvények miatt a természetszerű puhafás ligeterdők parányi állományokká zsugorodtak. Ilyen körülmények mellett ma már nagyon nehéz természetszerű - cönológiai felvételre alkalmas - fehérnyárligeteket találni. A zavartság ellenére az állandósági osztályok eloszlása kedvezően alakult, ugyanis az akcidens (К I) fajok mellett a konstans (К V) elemeknél jelentkezik egy második maximum (1. ábra), s mindez arra hívja fel a figyelmet, hogy a vizsgált állományok még mindig természet közeli állapotúak. Ha összehasonlítjuk a korábban kutatott fehérnyárligetek (Kevey 1993, 2008, 2014, 2017; Kevey és Barna 2014; Kevey és Tóth V. 2006), és a Rába menti felvételek anyagát, azt tapasztaljuk, hogy a karakterfajok aránya sok esetben nagyon hasonló (3. táblázat, 2-5. ábra). Kisebb-nagyobb különbségek ugyan adódnak, de ezek nagyrészt a földrajzi távolsággal, a lokális vízrendezési viszonyokkal és az eltérő tájhasználattal lehetnek összefüggésben. Feltűnő, hogy a nedvesség igényes szüntaxonok (pl. Phragmitetea, Molinio-Juncetea, Galio- Urticetea, Salicetea purpureae, Salicion albae) aránya a fehérnyár-ligetekben (Senecioni sarracenici-Populetum albae) jóval magasabb, mint a tölgy-kőris-szil ligetekben (Carici brizoidis-Ulmetum) (vő. 3. táblázat; 2. és 5. ábra), míg a mezofil (Fagetalia) és xerofil jellegű (Quercetea pubescentis-petraeae) elemeknél fordított arány mutatkozik (vö. 3. táblázat; 3. és 4. ábra). Ezen adatok bizonyítják a fehérnyár-ligetek szüntaxonómiai önállóságát, azaz a tölgy-kőris-szil ligetektől való elkülönülést, amit a sokváltozós elemzések (6-8. ábra) is alátámasztanak. Az egyes tájegységek között mutatkozó különbségek nem indokolják a hazai fehérnyár-ligetek kisebb asszociációkra történő felbontását. Mind a hagyományos statisztikai (3. táblázat, 2-5. ábra), mind pedig a sokváltozós analízisek (6-8. ábra) eredményei bizonyítják a különböző tájegységek fehérnyár-ligetei közötti hasonlóságot, ez alapján a Rába menti állományok azonosíthatók a Szigetközből leírt Senecioni sarracenici-Populetum albae nevű asszociációval. A névadó Senecio sarracenicus ugyan e tájon nem került elő, ezért a társulás tudományos neve jelen esetben szimbolikusnak tekinthető. Helye a növénytársulások rendszerében az alábbi módon vázolható: Divízió: Querco-Fagea Jakucs 1967 Osztály: Salicetea Purpureae Moor 1958 Rend: Salicetalia purpureae Moor 1958 Csoport: Salicion albae Soó 1930 em. Th. Müller & Görs 1958 Alcsoport: Populenion nigro-albae Kevey 2008 Társulás: Senecioni sarracenici- Populetum albae Kevey in Borhidi & Kevey 1996 A vasi Rába-völgy fehérnyáras (Senecioni sarracenici- Populetum albae) és tölgy-kőris-szil ligeterdeinek (Carici brizoidis-Ulmetum) elemzésével újabb bizonyítást nyert az, hogy a fehérnyár-ligetek nem tekinthetők a tölgykőris-szil ligetek fehérnyáras konszociációinak, hanem önálló asszociációt képeznek. Rövidítések A1: felső lombkoronaszint; A2: alsó lombkoronaszint; Ági: Alnenion glutinosae-incanae; Ai: Alnion incanae; Alo: Alopecurion pratensis', Aph: Aphanion: AQ: Aceri tatarici-Quercion: AR: Agropyro-Rumicion crispi', Ara: Arrhenatheretalia: Arc: Arction lappae: Arn: Arrhenatherion elatioris: Ata: Alnetalia glutinosae: В1: cserjeszint; B2: újulat; Bér: Berberidion: Bia: Bidentetalia: Bon: Bidention tripartiti: C: gyepszint; Cgr: Caricenion gracilis: Che: Chenopodietea: Chr: Chenopodion rubri: ChS: Chenopodio-Scleranthea: Cia: Calystegietalia sepium: CM: Cardamini-Montion: Cn: Calystegion sepium: Cp: Carpinenion betuli: Cyc: Cynosurion cristati: CyF: Cynodonto-Festucenion: Des: Deschampsion caespitosae: Epa: Epilobietalia: Epn: Epilobion angustifolii: F: Fagetalia sylvaticae: FB: Festuco-Bromea: FPe: Festuco-Puccinellietea: FPi: Festuco-Puccinellietalia: Fru: Festucion rupicolae: Fvg: Festucion vaginatae: GA: Galio-Alliarion: ind.: inclusive (beleértve); I: Indifferens: ined.: ineditum (kiadatlan közlés); Mag: Magnocaricion: Moa: Molinietalia coeruleae: MoA: Molinio-Arrhenatherea: MoJ: Molinio-Juncetea: NA: Nardo-Agrostion tenuis: Ncn: Nanocyperion flavescentis: Phn: Phragmition: Pia: Plantaginetalia majoris: Pna: Populenion nigro-albae: PQ: Pino-Quercion: Prf: Prunion fruticosae: Pru: Prunetalia spinosae: Pte: Phragmitetea: Qc: Quercetalia cerridis: QFt: Querco-Fagetea: Qpp: Quercetea pubescentis-petraeae: Qr: Quercetalia roboris: S: summa (összeg); Sál: Salicion albae: SaS: Sambuco-Salicion capreae: SCn: Scheuchzerio- Caricetalia nigrae: Sea: Secalietea: s.l.: sensu lato (tágabb értelemben); Spu: Salicetalia purpureae: ТА: Tilio platyphyllae-Acerenion pseudoplatani: TrE: Tribulo- Eragrostion minoris: Ulm: Ulmenion.
