Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2016-2017 között
RÉGÉSZETI KUTATÁSOK SOMOGY MEGYÉBEN 2016-2017 KÖZÖTT 205 A templom szentélyéhez délről csatlakozott egy 5,7x7 méter külső méretű helyiség, amelyet sekrestyeként azonosíthatunk. Északi és részben nyugati falául a templom falai szolgáltak, amihez keleten, délen, délnyugaton keskenyebb, 84-95 cm vastag falakat építettek, amelyek alapozása felül habarcsos téglasorokból, szélesebb alsó részén agyagba tett téglákból állt. A DK-i oldalán lévő támpillér valószínűleg evvel egyszerre épült, míg a DNy-i oldali később épült hozzá. Megtaláltuk kis területen a korai padlója nyomát is. A későbbi időszakban a sekrestye is új, kissé magasabban fekvő padlót kapott (I. t. 3.). Ez a templom késői időszaka padlójának felel meg, ugyanolyan habarcsba rakott téglasorokból áll, azzal egy magasságban van, de a téglái ellentétes, nyugat-keleti állásúak. Az újkorban a téglák többségét felszedték, csak 10-12 db maradt a helyén, de a többi lenyomata is látszik a szinte érintetlenül megmaradt habarcsétegben. A sekrestye korábbi belterénél kisebb felületet lefedő 285x365 cm nagyságú padló és a sekrestye eredeti fala között keleten és délen egy alapfalat találtunk, amely a sekrestye késői időszakban történő megerősítésének, tatarozásának nyoma lehet. A sekrestye falai nem metszenek sírokat, de padlójának elbontásakor 2 nagy cölöplyukat találtunk, amelyek tengelye merőleges a templomra. Feltehetően egy korábbi, a sekrestyétől keskenyebb, faszerkezetes épület nyoma. A sekrestyéhez újabb helyiség nem csatlakozott, tőle délre a georadaros felmérés is üres területet jelöl, a többi épület kissé DK-re helyezkedhetett el. A sekrestyétől délre egy tipikus falusi temető 35 sírját tártuk fel. A keleti sávban főleg gyermeksírok voltak, 1-2 rétegben. Nyugat felé haladva 3^1 rétegben metszették egymást a temetkezések. A sírokban és szórványként pénzeket, gyűrűket, ruha- és övcsatokat, párizsi kapcsokat, párta maradványait találtuk meg. Az egyik elhunyt feje alá, babonás szokásból egy kést tettek. A plébánosi funkciót is ellátó premontreiek temploma plébániatemplomként funkcionált. Feltehetően már a kezdetektől, de legkésőbb a 15. század első évtizedeiben már biztosan templom körüli temető működött mellette, amely DK-en a templom és sekrestyéje illetve a többi prépostsági épület közötti területet is elfoglalta. A három ásatási évad restaurált leleteiből válogatást állítottunk össze (II. t. 1-9.). Az eddigi feltárások alapján kirajzolódott a templom építéstörténete (1. ábra). 1252-től egy nagyméretű, egyenes szentélyzáródású, három hajós, támpillérekkel erősített nyugati toronypáros templom épült. A hajóinál 14,3 méter, a szentélyénél 8,5 méter széles épület teljes hossza a támpillérekkel 23,5-24 méter. Egy kisméretű oltáralapot és egy ledöngölt padlót kapcsolhatunk ehhez az időszakhoz. A legkorábbi időszakban még egy könnyű szerkezetű építmény lehetett a templom mellett, de viszonylag hamar megépült a sekrestyéje. A prépostság többi épülete kissé távolabb állhatott. Leghamarabb a 14. század közepén-végén a templomot átépítették. Egy nagyobb nyugati tornyot építettek, ehhez a templomhajó nyugati részét egy alapfallal leválasztották, míg a nyugati homlokzatát masszív támpillérekkel erősítették meg. A korai templom padlószintjét valószínűleg a nyugati rész átépítésekor egy időben megemelték, egy ledöngölt rétegre, féltéglákból, nagyobb tégladarabokból, szárazon, új padlót raktak. Egy nagy U alakú oltár és egy belső szószék is készült. 1. ábra. A prépostsági templom korai és átépítés utáni alaprajza
