Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Honti Szilvia et al.: Régészeti kutatások Somogy megyében 2016-2017 között
206 HONTI SZILVIA, M. ARADI CSILLA, BALOGH CSILLA, FŰKÖH DÁNIEL, MOLNÁR ISTVÁN, NÉMETH PÉTER GERGELY, SOMOGYI KRISZTINA, TOKAI ZITA A monostor életének késői időszakában a prépostságban tűz pusztíthatott, így a templom felújításra szorult. Az addigi padlószint maradványaira egy feltöltési réteg került, amiben égett csontdarabok mellett, bronzolvadékokat, égett harangdarabokat találtunk (II. tábla 10-11.). Az ezen kialakított habarcssávra párhuzamos, észak-déli irányú téglasorokat helyeztek. A sekrestye is újabb padlót kapott, ráadásul belül megvastagították falait is. A templom török-kori pusztulásáról az utolsó padlót áttörő faldarabok, a templom leégett tetejének a templom mellett talált maradványai, egy újabb harang megégett töredékei tanúskodnak. A területre még a prépostság pusztulása után is temetkeztek, az épületek maradványait jórészt a 18-19. században építőanyagnak hordták el. A feltáráson a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum dolgozói közül részt vett: Molnár István, Nyári Zsolt, Cserép Tamás, Stunya Péter, Papp Zoltán. Zamárdi - Réti földek Balogh Csilla 2016-ban és 2017-ben is folytattuk a Zamárdi - Réti földek lelőhelyen (lelőhelyazonosító: 20408) húzódó, nagy kiterjedésű, avar kori temető északnyugati, beépítetlen részének kutatását. A kutatott terület a 2015-ben megnyitott szelvényünk folytatása, annak észak és kelet felé történő bővítése, mely három telket érintett (hrsz. 2495/7, 2493/6, 2492/5). 2016-ban egy, míg 2017-ben két alkalommal végeztünk feltárást, összesen 840 m2 területen 102 sír került elő. A feltárt temetőrész használata a 7. század harmadik harmadától a 8. század közepe tájáig keltezhető. A korábbi, 7. század végi temetkezésekben vésett-poncolt fonatos díszű, lemezes övdíszek (ún. trasszírozott veretek) és összetett hátveretekkel díszített övék maradványai kerültek elő. Feltűnő volt e sírokban, az egyébként a temető egészére jellemző, öntött bronz korongok, illetve a koporsóvasalatok teljes hiánya, s a használati eszközök elenyésző számú előfordulása. A sírok aljában sem tapasztaltuk a másutt általánosnak mondható beásásokat. Ugyanakkor e sírok nagyságrendekkel nagyobb méretűek voltak, mint a temetőrész más sírjai, egyes sírok mélysége a nyesett felszíntől elérte a 2,5-2,7 métert. Az északi szélső sírok megásására a 8. században kerülhetett sor. Erről tanúskodnak a férfi sírok öntött, indás övszerelékei, valamint a női sírokból előkerült Osztopán-típusú felhúzott lemezgömbös fülbevalók. Megfigyeléseink szerint ezeket nem fülben viselték, hanem a homlokon körbefutó, 3-6 cm széles homlokpántba, fátyolt leszorító pántba voltak beakasztva, a halántéknál. A két „fülbevaló” között apró köles méretű gyöngysorok kerültek elő, egyes esetekben a koponya alól, más esetekben a mellkasról. Ezek a megfigyeléseink lehetőséget nyújtanak az ékszertípus viseletének új rekonstrukciójára. A temető északi szélén előkerült sírok közös jellegzetessége volt, hogy a sírok szokatlanul keskenyek, azonban nagyon mélyek voltak, a felnőtt egyének sírjának átlagos mélysége 1,7-1,9 méter között változott. Valamennyi sírgödör esetében megfigyeltük a rövidebb oldalak mentén a sír aljában kialakított gödröket, melyek többnyire téglalap alakúak és változó mélységűek (7-25 cm) voltak. A gödrök fala a sír oldalaihoz illeszkedő oldalakon merőleges volt, azonban a sírgödör felé eső oldalnál következetesen rézsűs kialakításra törekedtek. A férfivázak esetében számos esetben az újcsontképződés és az izomtapadási felületek rendkívüli mértékű megerősödése hosszan tartó, komoly fizikai igénybevételről, megerőltető munkáról árulkodik. A közép avar kor végén - a késő avar korban használt temetőrész déli felébe egy kb. 50 sírból álló, korábbi, a 7. század középső harmadára keltezhető sírcsoport ékelődött be. E sírcsoportban öt ló-lovas sírpár került elő, ezek a sírcsoport közepén helyezkedtek el. A nagyméretű, igen mély aknasírokban öves férfiak nyugodtak, temetkezéseik bolygatottak, raboltak voltak. Sírjaikban nemcsak a deszkakoporsó maradványa jelentkezett, hanem fa sírkamra nyomait is megfigyeltük. E sírokból ezüst pitykék, illetve II. germán állatstílusú szalagfonattal díszített veretek kerültek elő. A sírok hossztengelyével egyvonalban, az ember-sírok láb felőli végénél, kisebb és sekélyebb, téglalap alakú gödrökben, lábukra rogyasztott helyzetben feküdtek a felszerszámozott lovak, az embervázakkal ellentétes helyzetben. Az egyik gödörben két, párhuzamosan fektetett lóváz került elő (2576. sír). Három lósír esetében a gödrök sarkában cölöpnyomok mélyedtek le, melyek sírépítmény alkalmazására utalnak. Külön említésre érdemes az 2593. lósír, melyben a hosszú akna aljába kialakított sekélyebb gödörbe szinte belegyömöszölték a lovat (III. tábla 1.). Ebben és a 2589. lósírban is a ló feje előtt egy kisebb, teknős gödör mélyedt a sír aljába, amelyeknek sötétbarna-fekete, zsíros betöltése szerves anyag egykori jelenlétére utalt. A gödrökben, körben lószerszámvereteket találtunk. Ezekbe a kis gödrökbe beletekerve külön helyezték el a fejkantárt (III. tábla 3.), a farhámra utaló leletek a lóvázakon kerültek elő (Ilii. tábla 2.). A lósírokból származó veretek között ezüst rozetták, aranyozott ezüst és aranyozott bronz, kőbetétes veretek, valamint II. germán állatstílussal díszített szíjvégek találhatók. A lószerszám egyéb tartozékai (oldalpálcás zabla, hevedercsatok és karikák, kengyelek) mellett, a lókoponyák mellől, egy-egy lándzsa került elő, illetve néhány esetben a bordákon nyílcsúcsokkal teli tegez- és íj maradványát találtuk. A ló-lovas sírpárok környékén olyan férfisírok kerültek elő, melyek mindegyikében egy-egy vas nyílhegy volt. A női és gyermeksírokban kerámiaedények voltak, melyek a sírok koponya felőli sarkában, a temetkezések, illetve a koporsók jelentkezési szintje fölött kerültek elő. Helyzetük és a környezetükben megfigyelt, kevert betöltés arra utal, hogy az edényeket valószínűleg utólag ásták bele a sír sarkába.
