Juhász Magdolna (szerk.): A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum közleményei 5. (Kaposvár, 2018)
Molnár István: Újabb kutatás a kaposszentjakabi apátság területén 2. A 2016-ban végzett régészeti feltárás
ÚJABB KUTATÁS A KAPOSSZENTJAKABI APÁTSÁG TERÜLETÉN 2. A 2016-BAN VÉGZETT RÉGÉSZETI FELTÁRÁS 149 16. ábra. A déli szárnyba foglalt korai helyiség északi fala, háttérben a kolostornégyzet kiépítésekor hozzáépített falak (Nagy Emese dokumentációjából) 18. ábra. A nyugati szárny északi helyiségének bejárata (Nagy Emese dokumentációjából) apácakolostor hpocaustumát a calefactorium fűtése mellett kenyérsütésre is használták.31Esetünkben is gondolhatunk az egyetlen fűtött helyiség többcélú használatára. A déli szárnyban egy legalább kéthelyiséges korábbi épület maradványait találtunk meg. A legalább 6,5x9,5 m-es épület padlószintje a későbbi kolostorénál mélyebben volt, még a domb természetes lejtéséhez igazodott. Nagyjából méter széles alapozása téglasorokból és közéjük döngölt sárga löszös rétegekből állt. Északi és déli alapfalának szakaszai a későbbi ráépítések és műemléki helyreállítás alatt figyelhetőek meg (16. ábra), keleti falának az alsó 1-2 téglasorából maradt meg valamennyi. A két helyiség közötti osztófalon a felmenő fal részlete is azonosítható még, a 60-as évek fotóján belső vakolásának nyoma is látszott. A két helyiség között átjárót nyitottak, amely déli oldalán egy négyzetes alapról induló, nyolcszög három oldalával záródó falpillér alsó része is megmaradt. (17. ábra) A keleti helyiség nagyjából 6x6,5 méteres volt, a nyugati helyiség pontos méretét nem tudjuk, mert csak rövid ideig volt módunk követni (ezt északnyugaton a modem lépcső is akadályozza). A déli szárny nyugati 17. ábra. A déli szárnyban lévő korábbi kéthelyiséges épület osztó fala (Nagy Emese dokumentációjából) 19. ábra. A nyugati szárny két helyiség közötti osztófalon lévő átjáró nyoma. Háttérben a hypocaustum hátsó fala, jobbra a kolostor nyugati fala látható. (Nagy Emese dokumentációjából) része teljesen megsemmisült, mindössze 1-2 kis falszakasz maradt meg, amit ma látunk jórészt műemléki rekonstrukció. Északi falának nyugati részén, kis szakaszon hasonló szerkezetű alap alját találtuk meg. Amenynyire a korabeli felszín rekonstruálható, az épület északi fala részben a dombnak támaszkodhatott, viszonylag sekély alapozása alapján is kissé a földe süllyedhetett. Bejáratának pontos helyét nem ismerjük. A faltól délre két helyen is szorosan egymás mellé tett, szárazon rakott téglák, talán külső járószint nyoma volt megfigyelhető. Egyik helyen nagyobb mennyiségű kiömlött habarcs fedi, így biztos nem a későbbi építési korszak terméke, inkább a korai épület időszakához tartozhat. A domb folyamatos megcsúszása matt a délkeleti sarkot erősen toldozták-foltozták, nehezen értelmezhető, de úgy tűnik már az eredeti épület is átépítésen esett át. Az épületet később a kiépülő gótikus kolostornégyzetbe építették be. A pontos korát nem ismerjük, rétegei a természetes pusztulás és a 60-as évek feltárásai során megsemmisültek. Az általunk kutatott részen csak egy leletanyag nélküli gödröt metsz, de a belsejében Árpád-kori gödrök alját találtuk meg, ami alapján biztos nem a legkorábbi időszak terméke, ugyanakkor korábbi a kolostornégyzet kiépítésénél. 31 H. Györki 1981. 99.
