Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Sánta Gábor: Zalavári tüskevár
ZALAVÁRI TÜSKEVÁR 385 6. ábra. A várszigeti palánk és torony a szömöreihez hasonló lehetett. Török rajz 1613-ból szegényeknek, nemhogy aranyuk. Hiszen azért verekedtek, mert valamelyik mindig elhurcolt innen mindent. Hun a tatár, hun a török, hun a német - a nehézség a csontjukba -, ámbár annak is mink voltunk az oka”. Az elszánt fiúk munkája nyomán „a fal egyik oldala szépen kiemelkedett. Mellette egy méter széles és négy-öt méter sima út" és „attól jobbra meredeken húzódott le a domb a mocsár felé, mintha levágták volna”. Tehát Fekete István ismét „meredeken" végződő dombot emleget, mintha valóságos színhelyet idézne fel. Tutajosék egész délelőtt ásnak, és „a kibontott kövek lélegzettek, a kószáló szellő végignyalta őket, lepergette a földet, és a kövek emlékeztek”. Egy „bolthajtást” találnak, amire aztán Bütyök óvatlanul ráugrik. (A fennmaradt várnagyi levelek egyike „a nagy pince megboltoztatásának” szándékáról is beszámol.)17 A stabilnak látszó „téglasor” beszakad Bütyök alatt. A segítség megérkezését váró fiú a környezete megismerésével múlatja az időt és a félelmét. Előbb „valami cserépedény füle” akad az ép kezébe, majd egy falból „vasszáron’’ kilógó „nagy vaskarika”, végül egyik saroktól a másikig a csákányával módszeresen átvizs17 Mezőlaky Ferenc levele Csány Ákoshoz. Zalavár, 1557. nov. 6. In: Iványi Béla i. m. A Négyszáz magyar levél a XVI. századból. 1504-1560. című kötetben egészében olvasható. (Pest, 1861. 264-266. Közli: Szalay Ágoston.) gálja a helyiség talaját. „így azután előkerült még egy pitykegomb, egy törött csat, egy hegyes, lapos vasdarab, ami lehetett kés vagy karddarab is, és valami nehéz szagú szövedék, ami úgy mállott, mint a föld”. Tutajos ekkor érkezik vissza az öregemberrel, és arra kéri barátját, hogy még keresgéljen, amíg Matula létrát eszkábál össze. „Talált is Bütyök egy buzogányfejet” és „pár kisebb-nagyobb vasdarabot”. Tehát tégla, cserépedény füle, vasszáron kilógó nagy vaskarika, egy pitykegomb, egy törött csat, egy buzogányfej, egy hegyes, lapos vasdarab, ami lehetett kés vagy karddarab is, valamint pár kisebb- nagyobb vas- és szövetmaradvány - a Tüskevárban ezt találják a régészkedő kamaszok. Mindezek azonban jobbára csak Fekete István fantáziájának leletei. Az Árpád-korból, illetve a hódoltság idejéből ugyanis kevés tárgy bukkant elő a zalavári Vársziget ásatásain.18 18 Ellenben a keszthelyi Szent Miklós temető „északi szélén sírásáskor 1955-ben [vagyis, éppen akkor, amikor az író a Tüskevár című regényt már tervezte] vastag hamus rétegben 150 cm mélyen későnépvándorlás-kori bögre töredéke, vaskés és állatcsontok kerültek elő". (Szőke Béla Miklós: Zalavár. Zalai Gyűjtemény 6. [1976.] 69- 104.) Ekkoriban a Várszigettől északra található Rezes-szigeten, később pedig a Kövecses-szigeten azonban nemcsak használati eszközöket, hanem kilencedik századi ékszereket is találtak. (Cs. Sós Ágnes összegzése a Régészeti kutatások a Kis-Balaton térségében című kiadványban olvasható. (Zalaegerszeg, 1986. 23.)
