Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Sánta Gábor: Zalavári tüskevár
386 SÁNTA GÁBOR Összegzésként elmondható, hogy a kis-balatoni mocsárvilágban játszódó Tüskevár és Téli berek hőseinek képzeletét biztosan a hódoltság korában még valóban létező zalavári végvár foglalkoztatja. Nem nevezi meg a szerző - hogy a Tüskevár végleges címének jelentésárnyalatait ne homályosítsa el de a Dalányi Józseffel folytatott tervezgetés során erre az épületegyüttesre és lakóira gondolhatott. A többi „csupán” irodalom. * Fekete István fennmaradt levélhagyatéka bizonyság arra, hogy 1959 után, a Téli berek megjelenésétől kezdve diákoktól tanárokig olvasók sokasága kérlelte, hogy bővítse trilógiává a regénysorozatot. Az író azonban hajthatatlan maradt. Nincs nyoma, hogy kimondta volna, de már a folytatást is azért látta szükségesnek, mert az 1956 reményteljes nyarán-őszén készült Tüskevár csak 1957-ben jelent meg. Vagyis ezután - a „téli szünetben” - voltaképpen nem folytatta, hanem újraírta a „nyári vakációban” történteket. Fekete István nem a fiúk sorsát, hanem az üzenet megismétlését tartotta fontosnak. Ezért hasonlóak a figurák és az epizódok. A hó és fagy miatt a második regényben ugyan régészkedni nem viheti el főszereplőket, azonban ezúttal pontosítva részletezi a környezetrajzot. Zalavár nevét most sem említi, hogy a metaforikus „tüskevár” jelentésárnyalatait ne homályosítsa el, de fontosnak tartja érzékeltetni: lenne még ott mit keresni. Bár a regénypárban nem a várról akart írni, de a képzeletét, akárcsak Tutajosét, biztosan élénken foglalkoztatta, hogy mit rejt a zalavári hátság nádi világa. Az Új Ember egyik munkatársa 1969 nyarán a Kis- Balatonhoz is ellátogatott. „Könnyedén kijutunk a megmaradt zalavári romokhoz - kalauzol a szerző. - Mert még rom is kevés maradt itt a múltból. A zalavári apátság faragványai közül a keszthelyi múzeum őriz egynéhányat. Például azt a pompás férfifejet ábrázoló gyámkövet, amely embertanilag is érdekes emléke a XIII. századi magyarságnak. [...] Vannak nyomok és emléki adatok, hogy az első Árpád-kori építkezéseken nemcsak felhasználták, és az új, román stílus követelményei szerint át is faragták a római épületmaradványok köveit, hanem az újabb építményeket a római építményekre építették rá. A zalavári bencés kolostort 50x70 méter területű római castrumba építették, amely csak a XIX. században pusztult el teljesen”. Ennek ellenére - zárul az úti beszámoló - „föld még mindig rejt itt föltárásra váró titkokat”.19 E tűnődő beszámolót a katolikus hetilap állandó szerzője, Fekete István elégedetten olvashatta, mondván, éppen erre gondoltam, amikor hőseimet annak idején kétszer is a kis-balatoni berekbe küldtem... 19 Possonyi László: Zalavár földalatti és föld feletti romjai között. Új Ember, 1969. aug. 10. 2.
