Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Purger J. Jenő: Adatok Somogy megye kisemlős fajainak elterjedéséhez, gyöngybagoly köpetek vizsgálata alapján
92 PURGER J. JENŐ 1. ábra. A vizsgált terület elhelyezkedése Magyarország UTM rendszerű hálótérképén. Figure 1. Situation of the investigated area in the UTM grid map of Hungary. tek feldolgozva. A minták többségében a köpetek korát nem lehetett megbecsülni, így a dátumok csak a gyűjtés idejét jelzik (1 a-i. táblázat). Amennyiben egy helyszínen több alkalommal is folyt gyűjtés, beazonosítható, hogy az egyes köpetek milyen időközökből származnak. A képeteket szétbontását elszívófülke alatt száraz technikával, azaz kézzel, csipesszel és fogkefével végeztük (Schmidt 1967, Mikuska et al. 1979). Az egyes köpetekből előkerült kisemlősök egyedszá- mát a koponyák- és az azokhoz tartozó állkapcsok száma alapján adtuk meg. Amennyiben egy köpetből csak egy vagy két állkapocs került elő, de a koponya nem, akkor ezeket nem vettük figyelembe az egyedszám megadásánál. A kisemlősök meghatározása csonttani bélyegek alapján történt (Ács 1985, KryStufek 1985, 1991, KryStufek & JanZekoviC 1999, März 2011, Niethammer & Krapp 1978, 1982, 1990, Schmidt 1967, Újhelyi 1989, Zörényi 1990, Yalden 1977, Yalden & Morris 1990). A Sylvaemus szubgénuszba tartozó fajok meghatározásánál TvrtkoviC (1979) módszerét követtük. A Neomys génuszba tartozó két faj, a közönséges vízicickány (Neomys fodiens) és a Miller-vízicic- kány (Neomys anomalus) meghatározását TvrtkoviC etal. (1980) által leírt módon végeztük. A házi egér (Mus musculus) és güzüegér (Mus spicilegus) elkülönítésénél MacholAn (1996) határozókulcsát használtuk. Az Apodemus, Mus és Rattus génuszba tartozó, nehezen határozható vagy sérült példányok, mint Apodemus sp., Mus sp. és Rattus sp. kerültek a fajlistákra (1 a-i., 2a-c. táblázat). Az emlősfajok tudományos és magyar neveit Bihari et al. (2007) munkája alapján használtuk. Eredmények és értékelés Somogy megye 28 10x10 km-es UTM négyzet által lefedett területéről begyűjtött 5164 gyöngybagoly köpetből 14360 zsákmányállat maradványai kerültek elő (1 a-i. táblázat). Ebből következik, hogy egy köpet átlagosan 2,8 zsákmány maradványait tartalmazta. A területen élő gyöngybaglyok táplálékában a kisemlősök domináltak (98,6%). A zsákmány mindössze 1,4%-át alkották madarak, kétéltűek és rovarok (1 a-i. táblázat). A szétbontott köpetekből 27 kisemlős faj 14154 egyedének maradványai kerültek elő (2a-c. táblázat). A gyöngybaglyok táplálékának mintegy 42,3%-át a cickányalakúak rendjébe (Soricomorpha) tartozó fajok egyedei alkották. A köpetekből kimutatott 6 cickányfaj közül eredményeink 3 faj elterjedésének pontosításához járultak hozzá. A törpe cickány (Sorex minutus) előfordulását az XM70-es UTM négyzet területén a korábbi vizsgálatok során (Purger 1998) valószínű, hogy a kis mintaszám miatt nem sikerült bizonyítanunk, de most a bolhói és vízvári mintákból több példány maradványai is előkerültek (1c., 2a. táblázat). A törpe cickányhoz hasonlóan az XM70-es UTM négyzet területén a Miller-vízicikány (Neomys anomalus) jelenlétét sem sikerült korábban bizonyítanunk (Purger 1998), de a Bolhón gyűjtött köpetekben 4 példány maradványai voltak (1c., 2a. táblázat). A közönséges vízicikány (Neomys fodiens) maradványai ritkábban fordulnak elő a köpetekben, mint a Miller-vízicickányé, de a most feldolgozott anyagból három olyan területről (Péterhida, XL89; Bolhó, XM70; Ötvöskónyi, XM82) is kimutattuk (1a., 1c., 1e., 2a, 2b. táblázat), amelyekről korábban nem került elő (Purger 1998, 2002). A közönséges vakond (Talpa europaea) az ország egész területén megtalálható, gyakori faj (Bihari 2007a), de földalatti életmódja miatt ritka zsákmánya a gyöngybaglyoknak. Többnyire nagyszámú köpetet kell begyűjteni és megtisztítani ahhoz, hogy maradványai előkerüljenek. A közönséges vakond jelenlétét most három (Csokonyavisonta és Rinyaújlak, XM80; Bőszénfa, YM12; Kaposszerdahely, YM13) olyan UTM négyzet területéről is kimutattuk (1d., 1 h., 2b., 2c. táblázat), amelyekről a korábbi köpetvizsgálatok során nem tudtuk bizonyítani előfordulását (Purger 1998, 2002, 2005).
