Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Purger J. Jenő: Adatok Somogy megye kisemlős fajainak elterjedéséhez, gyöngybagoly köpetek vizsgálata alapján
ADATOK SOMOGY MEGYE KISEMLŐS FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ, GYÖNGYBAGOLY KÖPETEK VIZSGÁLATA ALAPJÁN 93 A feldolgozott köpetanyagban 4 denevérfaj 5 példányának maradványait is megtaláltuk. A közönséges késeidenevér (Eptesicus serotinus) maradványai már korábban is előkerültek az XM81-es UTM négyzet területérről, csak az 1996-ban gyűjtött minta a lábodi református templom padlásáról (Purger 2002), míg a 2002- ben gyűjtött és jelen dolgozatban közzétett minta a gör- getegi református templom padlásáról származott (1e. táblázat). A szőröskarú koraidenevér (Nyctalus leisleri) maradványai Görgetegen (XM81), a rőt koraidenevéré ( Nyctalus noctula) Lábadon (XM81) a közönséges denevéré (Myotis myotis) pedig Bolhón (XM70) és Görgetegen (XM81) gyűjtött köpetekből kerültek elő (1c., 1d., 1e., 2a., 2b. táblázat). E három faj jelenlétét a vizsgált területen a korábban végzett köpetvizsgálatok során nem tudtuk bizonyítani (Purger 1998, 2002). A köpetanyagban 57,6%-os részesedéssel a rágcsálók (Rodentia) domináltak. A gyöngybaglyok ritkán zsákmányolnak peléket, de a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius) jelenlétét három (Péterhida, XL89; Gyékényes, XM52; Csurgó, XM62) olyan UTM négyzet területéről is sikerült kimutatni (1a., 1c., 2a. táblázat), melyekből a korábbi vizsgálataink során nem kerültek elő (Purger 1998). A gyöngybaglyok elsősorban nyílt területeken vadásznak (TAYLOR 1994), így a rágcsálók közül legnagyobb számban pocokféléket, elsősorban mezei pockot (Microtus arvalis) fogyasztanak. Ennek köszönhetően a kistermetű pocokfajok többségének elterjedéséről rengeteg adattal rendelkezünk (Bihari et al. 2007). A nagy testű kószapocok (Arvicola amphibia) már ritkábban kerül a zsákmány közé, de a gyöngybaglyok esetenként mégis elejtenek egy-egy, többnyire fiatal példányt. A nagy mintaszámnak köszönhetően, most öt (Péterhida, XL89; Bolhó, XM70; Bolhás és Somogyszob, XM72; Békepuszta és Szülök, XM90; Rinyakovácsi, YM02) olyan UTM négyzet területéről sikerült kimutatnunk a kósza pocok jelenlétét (1a., 1c., 1e., 1f., 1g., 2a-c. táblázat), amelyekből a korábban feldolgozott köpetminták segítségével nem tudtuk bizonyítani előfordulását (Purger 1997, 1998, 2002). A vöröshátú erdeipocok (Myodes glareolus) esetében a gyékényesi adat (1c., 2a. táblázat) is újnak számít, mivel az XM52-es UTM négyzet területéről korábban nem kerültek elő bizonyító példányai (Purger 1998). A sárganyakú erdeiegér (Apodemus flavicollis), a közönséges erdeiegér (A. sylvaticus) és a pirókegér (A. agrarius) gyakori zsákmányai a gyöngybaglyoknak. A kislábú erdeiegér (Apodemus uralensis) előfordulásáról Somogy megye területén azonban másfél évtizeddel ezelőtt még nem volt tudomásunk (Lanszki & Purger 2001). Az első koponyamaradvány Somogyjádról (YM05) került elő, a református templomban 1999- ben gyűjtött köpetekből (Purger 2008). Emellett további 12 példány előfordulási adatait ismerjük (XM85, XM96, YM15, YM18, YM25, YM27, BS75, BS88, BS89) (Purger 2008, 2013, 2014a, 2014b). A kisemlősök elevenfogó csapdákkal történő monitorozásának köszönhetően, a korábban csak köpetekből kimutatott kislábú erdeiegeret már kisemlős csapdával is sikerült megfogni (Lanszki et al. 2015). A most feldolgozott mintából, mindössze egy koponya csonttani bélyegei alapján tudtuk biztosan kijelenteni, hogy a Homokszentgyörgyön (XM91) gyűjtött köpetekben (1f., 2b. táblázat) is volt egy kislábú erdeigér. Homokszentgyörgy az eddig ismert lelőhelyektől mintegy 40 km-rel délebbre található. Somogy megye a kislábú erdeiegér elterjedési területének délnyugati határán van (Cserkész & Horváth 2007), így az sem zárható ki, hogy csak az utóbbi másfél-két évtizedben települt be a megye területére. Az is elképzelhető, hogy a kislábú erdeigér már azelőtt is ott volt, csak korábban nem folytak szisztematikus kisemlős felmérések, ezért nem volt tudomásunk előfordulásáról. Jelen dolgozatban a güzüegér (Mus spicilegus) és a háziegér (Mus musculus) adatai külön szerepelnek így hozzájárulnak a két faj elterjedési mintázatának tisztázásához. A két faj elterjedési adatainak összevetése a korábbi adatokkal nehézségekbe ütközik, mivel a nyolcvanas évek végéig a güzüegeret a háziegér alfajának tekintették, így előfordulási adatai összemosódtak a háziegérével (Bihari 2007b). A házi patkány (Rattus rattus) magyarországi előfordulásáról kevés információnk van, ezért minden újabb előfordulási adatot érdemes kiemelni. A mostani anyagból, a szuloki katolikus templom padlásán (XM90) 1997-ben gyűjtött mintából kerültek elő a maradványai (1f. táblázat). Ebből az UTM négyzetből a Szülőkhöz közeli Békepusztán 1993-ban gyűjtött köpetmintából előkerült csontmaradványok már bizonyították jelenlétét (Purger 1997). A vándorpatkány (Rattus norvegicus) a házi patkánynál jóval gyakoribb és elterjedtebb faj, és a gyöngybagoly köpetekből is rendszeresen előkerülnek maradványai. A vándorpatkány új előfordulását Drávagárdony (YL09), Gyékényes (XM52) és Bolhó (XM70) környékén (1b., 1c., 2a. táblázat) bizonyítottuk, ami azért jelentős, mivel a felsorolt UTM négyzetek területéről a korábbi mintákból nem sikerült kimutatnunk (Purger 1998). A menyét (M. nivalis), mint ragadozó emlős, nagyon ritkán fordul elő a baglyok zsákmányállatai között. A Péterhidán (XL89) gyűjtött köpetekben azonban megtaláltuk egy példány maradványait (1a., 2a. táblázat), ami azért is fontos, mivel a területen a korábbi köpetgyűjtések során nem sikerült bizonyítani jelenlétét (Purger 1998), és a menyét elterjedési térképén sem jelölték előfordulását ezen a lelőhelyen (Heltai & Lanszki 2007). A köpetekből kimutatott 27 kisemlős faj közül 15 védett (1 a-i, 2a-c. táblázat). A közzétett adatok jelentős hányada csak megerősíti korábbi ismereteinket egyes fajok elterjedéséről, de 9 kisemlős faj esetében újabb előfordulási adatokkal pontosítottuk elterjedési mintázatuk ismeretét (2a-c. táblázat). Köszönetnyilvánítás Köszönöm Fenyősi Lászlónak, Horváth Zoltánnak, Mezei Ervinnek, Pintér Andrásnak, Sípter Csanádnak és a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvány munkatársainak a köpetek begyűjtésénél, Dr. Csorba Gábornak és Görföl Tamásnak a denevérek meghatározásánál, Légvári Katalinnak és Purger Eleonórának pedig a köpetek tisztításában nyújtott segítséget.
