Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Ábrahám Levente: Nagylepke fauna felmérése a Baláta-tó Természetvédelmi Területen
70 ÁBRAHÁM LEVENTE Somogy megye nagylepke faunájának annotált adatait Ábrahám és Uherkovich (2001) tette közzé, ebben a Baláta környékéről publikált adatok (Kovács 1953, Ábrahám 1989) is összegzésre kerültek. A szerző az 1980-as évek végén nagylepke fauna feltáró munkába kezdett, de ez a kutatómunka az 1987- es rendszeres nappali és éjszakai gyűjtések, valamint Kanizsaberekben felállított fénycsapda anyagának a feldolgozása után megszakadt, mert annak anyagi finanszírozása nem volt megoldott. Később a Dráva-mellék kutatása és a terület nemzeti parkká történő fejlesztése - amelyben a szerző is aktívan részt vett - lekötötte a kutatási kapacitásait. A faunafeltáró munka kutatási eredményeinek publikálása pedig elmaradt. Bár az adatok egy része Ábrahám (1995) által készített kutatási jelentés formájában hozzáférhető volt. 1997-ben a nemzeti park munkatársai három alkalommal helyeztek ki a területre hordozható fénycsapdát, ennek anyagát Uherkovich (1997) dolgozta fel. Ebben a kutatási jelentésben 8 olyan faj (Gastropacha quercifolia (Linnaeus, 1758), Cyclophora quercimontaria (Bastelberger, 1897), Anticollix sparsata (Treitschke, 1828), Pasiphila rectangulata (Linnaeus, 1758), Eupithecia pygmaeata (Hübner, 1799), Parectropis similaria (Hufnagel, 1767), Chariaspilates formosaria (Eversmann, 1837), Amata phegea (Linnaeus, 1758)) is található, amely korábban nem volt ismert a területről. A Baláta környéki zoológiái felmérések hozzájárultak ahhoz, hogy a terület, Szentai-erdő (HUDD20063) néven kiemelt természetmegőrzési területté nyilvánítsák. Jelen dolgozat célja, hogy növelje a természeti értékekről, különös tekintettel a nagylepkékre vonatkozó ismereteinket a Baláta környékéről. A ma már Natura 2000 területen a kutatások új szakasza is elkezdődött, 2008-ban a Baláta-tó Természet- védelmi Terület bekerült a hazai erdőrezervátumok sorába, és megkezdődött a Natura 2000 nagylepke fajok populációjának felmérése is. A jövőben megjelenő tudományos publikációk immár majd ezekről fognak beszámolni. Anyag és módszer A nappali lepkék egyelő, hálós gyűjtésén - és sok esetben puszta megfigyelésén - kívül a legfontosabb felmérési módszer a személyes éjjeli gyűjtés és a fénycsapda volt. Személyes éjjeli gyűjtések során egy 160 wattos kevert fényű lámpát (HMLI) alkalmaztam, amelyet egy kb. 8 m2 felületű, áttetsző anyagú fehér lepedő előtt állítottam fel. Emellett a gyűjtőlepedő egyik oszlopánál egy 20 wattos „fekete fényű” UV fénycsővel is világítottam, hogy a szövő- és a bagolylepkéket még hatékonyabban csalogassam a gyűjtőlepedőhöz. A mintavételezések az 1986-os év végétől és az 1995-ös év elejéig történtek. A faunafeltárás hatékony eszközeként Kanizsaberekben 1987-ben egy fénycsapdát állítottam fel. Ez egy ún. Jermy-típusú fénycsapda volt, amelynek tölcsére felett még egy terelőlemezt helyeztem el. A fénycsapdában 125 wattos higanygőz lámpa (HGLI) üzemelt. Sajnos a fénycsapda működtetése nem volt teljesen folyamatos, július közepétől augusztus közepéig vagy szünetelt, vagy a gyűjtött anyag részben penészessé, és ennek következtében határozhatatlanná vált. A mintavételi területeket az előzetes terepbejárások alapján választottam ki úgy, hogy abban a védett területre jellemző élőhelytípusok szerepeljenek. A nappali gyűjtések súlypontja Kanizsaberek száraz és mezofil gyepjeiben, a kiszáradó láprét jellegű, kaszálóként müveit Tuskósi-réten, valamint az erdei utak és lineák mentén történt. A Baláta körül három különböző mintavételi helyen végeztünk személyes éjszakai gyűjtést (1. ábra). Az 1. mintavételi helyen üde gyertyános-tölgyesek (Querceto robori-cerrís carpinetosum) és cseres-tölgyesek (Quercetum robori-cerrís pteridietosum) váltakoznak a hullámos homokhátaknak megfelelően. A 2. mintavételi hely jellemző növénytársulását égeresek (Cariceto elongatae-Alnetum) képviselték. A 3. mintavételi területén, a Bojsza-tó mellett a vegetáció nagyon változatos volt. A fenti társulások mellett fűzlápok (Calamagrostis Salicetum cinerae), nádasok (Scirpo-Phragmitetum) és gyékényesek (Scirpo-Phragmitetum typhetosum) is megjelentek. Ezen kívül a területen égeresek, ültetett erdei fenyves (Pinus sylvestris) és a már mezofil jellegű termőhelyeken pl. a kisvasút töltésén degradált társulások (Solidago sp.) is elfordultak. Kanizsaberekben a fénycsapda felállítási helyén változatos volt a vegetáció, a természetes növénytársulások közül az üde gyertyános-tölgyesek (Querceto robori-cerrís carpinetosum) és cseres-tölgyesek (Quercetum robori-cerrís pteridietosum) domináltak, kisebb kiterjedésben égerliget is előfordult. A település környékén helyenként félszáraz, elgyomosodott homoki gyepek, valamint a mezőgazdasági jellegéből adódóan, másodlagos növénytársulások (gyümölcsösök) is jellemzőek voltak. A mintavételi anyag meghatározása kb. 20 éve befejeződött, de a faunalista közzétételére a napjainkban használatos nevezéktan (Varga 2012) alapján kerül sor. A begyűjtött anyagot a Rippl-Rónai Múzeum ento- mológiai gyűjteménye őrzi. Eredmények és megvitatás A Baláta-tó Természetvédelmi Területen 1986 végétől 1995 közepéig alkalmi éjszakai lámpázásokat végeztem, és a hozzá legközelebb eső Kanizsaberek településen 1987-ben, egy vegetációs időszakban fénycsapdát működtettem. A nappali lepkéket - a jórészt zárt erdőkkel borított helyeken - a lineák, az erdei utak és a kisvasút mentén gyűjtöttem. A védett terület szomszédságában két eltérő jellegű nyíltabb mintavételi hely volt. Kanizsaberek település környékén mezofil és száraz zárt homoki gyepekben, a Tuskósi-réten kiszáradó, kezelt lápréteken történt a mintavételezés.
