Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Ábrahám Levente: Nagylepke fauna felmérése a Baláta-tó Természetvédelmi Területen
A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 04: 69-90 Kaposvár, 2016 Nagylepke fauna felmérés a Baláta-tó Természetvédelmi Területen (Lepidoptera: Macrolepidoptera) ÁBRAHÁM LEVENTE Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár, Fő utca 10., e-mail: labraham@smmi.hu Ábrahám, L: Large butterfly and moth fauna survey of the Lake Batáta Nature Reserve (Lepidoptera: Macrolepidoptera). Abstract: Between 1986-1997, large butterfly and moth fauna was examined in the Lake Baláta Nature Reserve (Somogy county). In 1987, a light trap was operated for a year in Kanizsaberek, the closest settlement to the protected area, and the further faunistic investigation was carried out by lighting in the other three points of the protected area. The butterflies were collected along forest roads, the narrow-gauge railway and deforestation area. During the investigation, 68 butterfly and 401 moth species were found. 8190 specimens were collected by the light trap, which belonging to 367 species. According to cited literature and the present study, the number of species known from the area is 504 (73 butterflies, 431 moths). The fauna is characterized by the high number of birch and alder consumer species, which can be related to the the moorland. The number of protected species is 43 and 5 species of Natura 2000 (Lycaena dispar, Maculinea naus- ithous, Maculinea teleius, Proserpinus proserpina, Euplagia quadripunctaria) were found. Keywords: Macrolepidoptera, faunistics, nature conservation, Lake Baláta, Hungary. Bevezetés Somogy megye Európa szerte legismertebb lápterülete a Baláta-tó Természetvédelmi Terület. A tó kifejezés valójában nem pontos, mivel a terület tájtörténetét tekintve helyesebb lenne inkább Baláta-láp területről beszélni (Kasza és Marián 2001). A Baláta-tó természeti értékeinek megismerése - sok más hasonló hazai területhez - az 1920-as években kezdődött el, mivel Magyarország határai ekkorra jelentősen megváltoztak. A hazai természet- tudományi kutatások súlypontja ebben az időben helyeződött át a Kárpátok magashegyvidékéről, és a Tengermellék mediterrán területéről a Kárpát-medence belső részére. A terület természeti értékekben való gazdagságára először Boross Ádám 1924-es expedíciója hívta fel a figyelmet, amikor a Baláta talán ma is a legközismertebb növényének első populációját, az Aldrovanda vesiculosa fajt felfedezte. Nem sokkal később (1927) több zoológus (Dudich E., Éhik Gy., Vásáthelyi I.) is felkereste a területet, akik a keresztes vipera fekete változatát (Vipera berus var. prester) találták itt meg először hazánkban. A természeti értékek gazdagságának köszönhetően a terület Somogy megyében elsőként kapott hivatalosan védettséget még 1942-ben. A védett terület természeti értékeinek további feltárását az 1950-es években Marián (1956, 1957, 1958) zoológiái kutatásai, valamint Borhidi és Járai-Komlódi (1959) vegetációt feltáró vizsgálatai tették még ismertebbé Európa szerte. A Baláta és környéke az 1980-as évek végéig honvédségi zárt terület volt, arra ugyanazon szabályok vonatkoztak, mint a határvidékre, azaz csak külön belépési engedéllyel lehetett kutatásokat végezni a területen. A viszonylagos elzártság csökkentette a kutatók érdeklődését a terület iránt. így a Baláta és környéke átfogó természetvédelmi alapfauna feltárása még mind a napig nem valósult meg. Az elmúlt évtizedekben egy- egy részterületen számos kiváló dolgozat és kutatási jelentés született (Ábrahám & Papp 1991, Bérces 2002, Borhidi et al. 1990, Józan 1996, Haris 2012, Kasza és Marián 2001, Majer 1992, Majer et al. 2002, Tóth 2010). A közelmúltban látott napvilágot a terület környezettörténetét feltáró alapmű (Sümegi et al. 2014). A Baláta környéki nagylepke faunáról viszonylag kevés ismeret állt rendelkezésünkre. A terület első kutatója Nattán Miklós volt, aki már az 1930 évek végétől kezdve többször végzett itt alkalmi lámpázást, és nappali gyűjtést. Gyűjteményi adatairól Kovács (1953, 1956) adott hírt, a nagylepke fauna hazai elterjedési adatainak első összefoglalásában. 81 fajt sorolt fel a Baláta környékéről Nattán Miklós gyűjtései alapján. Ebből 18 faj (Marumba quercus ([Denis & Schiffermüller], 1775), Boudinotiana notha (Hübner, 1803), Eupithecia pyreneata Mabille, 1871, Hypomecis danieli (Wehrli, 1932), Cleorodes lichenaria (Hufnagel, 1767), Setina roscida ([Denis & Schiffermüller], 1775), Euclidia mi (Clerck, 1759), Tyta luctuosa ([Denis & Schiffermüller], 1775), Caiamia tridens (Hufnagel, 1766), Pabulatrix pabulatricula (Brahm, 1791), Lithophane ornitopus (Hufnagel, 1766), Lithophane furcifera (Hufnagel, 1766), Xylena exsoleta (Linnaeus, 1758), Xylena vetusta (Hübner, 1813), Heliophobus reticulata (Goeze, 1781), Conisania luteago ([Denis & Schiffermüller], 1775), Pyrgus carthami (Hübner, [1813]), Lycaena alciphron (Rottemburg, 1775)) a későbbi vizsgálatok során nem került elő. Ezt követően Ábrahám (1989), a Nattán-féle nagy- lepkegyűjtemény feldolgozása során a Baláta környékéről is közölt további adatokat, amelyek közül csak a Carterocephalus palaemon (Pallas, 1771) és a Scolitantides orion (Pallas, 1771) előfordulását nem erősítették meg a későbbi vizsgálatok.
