Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gáspár Ferenc: Viharfelhők a Róma villa felett. A Ripp-Rónai hagyaték utóélete
410 GÁSPÁR FERENC Rippl-Rónai József 1921- ben kelt végrendeletében olvashatjuk: „Feleségem Baudrion Lazarine fogja élvezni - haláláig - az egész vagyonomat. Mindent. [...] Műveim elárverezése Budapesten lehetőleg Ernst Lajosnál menjen végbe [...] A befolyt összegek kamatait feleségem élvezze.”19 1927. október 1-én, közeledni érezvén halálát, az előbbi végrendelet változatlanul hagyása mellett további kiegészítő - pontosító - rendelkezést tesz: „Visszamaradt képeim ügyét kedves kis feleségem Lazarinkám Petrovics Elek barátomra, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójára és Ernst Lajos barátomra bízom, hogy jól értékesíttessenek! Óhajtanám, hogy mindenben a segítségére legyenek. Okvetlen keresse fel őket! Kéri erre nagyon szerető Jóskája”. A hátoldalon: „minden esetben Dobossy Elek, Anella férje bele legyen avatva a dologba. Rippl-Rónai”20 A festő halálát követően Lazarinon elhatalmasodott az elszegényedésétől való félelem. Talán ennek is betudható, hogy az ésszerűségnek ellentmondóan egyszerre nagyszámú Rippl-Rónai művet áruba bocsátott. Az Ernst Múzeumban 1928 decemberében rendezett emlékkiállításon, amely Rippl óhajának megfelelően Ernst Lajos és Dobossy Elek közreműködésével jött létre, 245 alkotás került a falakra, közülük a katalógusban 76 volt megvásárolhatóként feltüntetve. Feltehetően ebből a 76 képből (és még néhány a villában érzelmi okokból ottmaradt) alkotásból állhatott a hagyaték. A következő „dömping” eladásra - amelyet ugyancsak az özvegy erőltetett - 1934. április 9-én került sor a budapesti Állami Árverési Csarnokban, ahol 53 mű került kalapács alá. A kiállított műveket ismerjük, az eladottakat nem.21 Az előkészületekben Dobossy Elek már nem vett részt. Érdemes megvizsgálnunk ennek okát. A több, mint 300.000 példányszámban megjelenő Az Est, a magyar „szenzációsajtó” megtestesítője 1933. április 19-i, szombati száma közhírré teszi, hogy „Rippl-Rónai József eltűnt öröksége nyomára vezette özvegyét”.22 Lazarine meglehetősen mesés körülmények között megtalálja férje egy feljegyzését, miszerint 14.000 koronát helyezett el a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankban számára, hogy majdani megélhetését abból biztosítsa. A betétet valaki már korábban, két részletben felvette: a személy azonosítására tett rendőrségi nyomozás eredménytelen. 19 Horváth, J. 1992: 143 20 U.o. 21 Horváth, J. 1992: 166. A korabeli helyi sajtó sajnálkozott a művek alacsony ára miatt: „A gazdasági válság szomorú története, hogy ilyen csekély összegekért kerülnek dobra a század legnagyobb festőjének muzeális alkotásai.. Uj Somogy, 1934, 75. 3. Az adott időszakban nem vallott nagy bölcsességre az a döntés, hogy a képeladásokból származó bevételt bankbetétben elhelyezve, a kamatokból lehet majd megélni. Lazarine későbbi élet- színvonala ennek fényes bizonyítékát adta. 22 Az Est, 1933. 96. 5 Lazarine bűnvádi feljelentést tesz, amelynek fejleményéről a lap következő számában - az ügyre visszatérve - terjedelmes beszámolót közöl. Lényege, hogy „az elhunyt festőművész szelleme - éjjel, álmában - rávezette Lazarine asszonyt a tettes kilétére”.23 Ennek alapján a rendőrség beidézi és kihallgatja Dobossy Eleket. Valami egészen körmönfont, kétértelmű módon megfogalmazott, sejtetésekben bővelkedő tudósítói beszámolóból az olvasó képtelen eldönteni, hogy valójában tanúként, vagy már elkövetőként keze- li-e őt a nyomozó hatóság. Dobossy elismeri, hogy mint egykoron Rippl-Rónai pénzügyeinek intézője valóban ő helyezte el a betétet a Kereskedelmi Bankban, de már korábban - a kedvezőbb kamatfeltételek miatt - az özvegy tudtával átvitte azt a Magyar Általános Takarékhoz és „közös egyetértésben a kaposvári kis gazdaság fenntartására és a háztartásra fordítottuk. Ezekről rendes (hiteles) feljegyzéseink vannak. Ezt a betétkönyvet egyébként évek óta az özvegy kezeli és él a pénzből. [...] Az egész „hagyaték” keresés csak egy nagyrészt ideges képzelet rémlátásai, vagy bosszú24 műve.” A lap a végkifejletről már nem számol be, így csak annyit mondhatunk: az ügy bűncselekmény elkövetésének hiányában lezárul. A hírnevére igen kényes (ráadásul gyomorbajos) embert nagyon megviselte az igaztalan vád. Az esetet követően minden kapcsolatot megszakított az özvegygyei, még találkozni sem volt hajlandó vele. Különösen bánthatta Dobossyt a méltatlanul elszenvedett meghurcolás, mert korábban, apósa állapotának rosszabbra fordulásával egy időben (1927), ő maga is otthagyva budapesti cégét, Kaposvárra költözött, és társult a már a Róma villában tartózkodó, az ápolásban tevékenyen közreműködő Anellához. Rippl- Rónai halálát követően Lazarintól átvette a „birtok” irányítást és gazdálkodásból, főként sertések tenyésztéséből és eladásából próbált az özvegy számára megélhetést teremteni. 23 Az Est, 1933. 97.5 A fővárosi lap tudósítását átvette az Uj Somogy 1933. 96. 3 és 97. 1 24 Magántulajdonban lévő dokumentumok megismerése alapján kijelenthetjük, hogy a Dobossy házaspár és Lazarine között a mindennapok megélése során gyakoriak voltak a súrlódások, Lazarine nehezen viselte, és talán soha sem nyugodott bele, hogy nevelt lánya nem őt választva követte férjét Budapestre, ami miatt egyedül maradt a Róma villában. A másik két nevelt gyermeke hiányát elfogadhatónak tartotta: Róbert Kolozsváron élt, Ferenc Franciaországban.
