Juhász Magdolna (szerk.): A Kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Közleményei 4. (Kaposvár, 2016)
Gáspár Ferenc: Viharfelhők a Róma villa felett. A Ripp-Rónai hagyaték utóélete
VIHARFELHŐK A RÓMA VILLA FELETT A RIPPL-RÓNAI HAGYATÉK UTÓÉLETE 411 Közvetlenül a festő halálát követően, apósa iránti tiszteletből szeretett volna egy Rippl-Rónai művészi nagyságához méltó, reprezentatív, életrajzi kötetet megjelentetni, amelynek megírására Fülep Lajost tartotta a legalkalmasabb személynek. Nem rajta múlott, hogy a felkéréséből nem született eredmény.25 Anella, visszaemlékezve ezekre a nehéz napokra, soha nem mondott ítéletet nagynénje természetéről, de soraiból kiérződik keserűsége, hogy minden jó szándékuk ellenére el kellett elviselniük Lazarine örökös elégedetlenkedését, aki folyamatosan szemrehányásokkal halmozta el őket. A Róma villában egyedül élő, befolyásolható természetű özvegyet egyre gyakrabban látogató alkalmi vevők és rámenős műkereskedők általában nem távoztak üres kézzel: több jelentős műalkotás vándorolt el ekkor Kaposvárról, amelyek további sorsát nem tudta, de nem is akarta követni. Lazarine olykor maga sem emlékezett rá, kinek mit adott (vagy ajándékozott) el. így történt ez egy jelentős korai alkotás esetében is, amelyhez pedig - vélhetnénk - komoly érzelmi kötődéssel kellett volna viszonyulnia, hiszen húgának arcképéről a Claudine (vagy Spanyol nő), címet viselő 42x33 cm-es olaj-vászon műről (1. ábra) beszélünk.26 Baudrion Lazarine-t, aki rövidesen Rippl-Rónai élettársa lett, és húgát Claudine -t a festő Neuillyben ismerte meg 1888-ban. Mindketten hímző nők voltak, közreműködtek Rippl kárpitjainak kivitelezésében. Négy évvel később 1892-ben készült róla az a remek portré, amelyen már megjelennek a „fekete korszak mély tónusai”. Több alkotáson is látható, olykor egymagában (Claudine hímez), máskor Lazarinnal kettesben, mint például a különféle változatokban ismert Hímző nők27-ön. Anella hiába kérdezett rá a festmény hollétére, nagynénje nem tudott (akart?) neki felvilágosítást adni róla. A továbbiakban ennek a képnek sorsával foglalkozunk. Rippl-Rónai József halálának huszadik évfordulóján, 1947 decemberében a Nemzeti Szalon emlékkiállítást rendezett tiszteletére. A katalógusban méret és a tulajdonos nevének feltüntetése nélkül összesen 131 alkotást láthattak az érdeklődők.28 25 F. Csanak, D. 1992: 357-397 Közli Dobossy Fülephez írt 14 levelét, amelyek 1927. december 23 és 1928. március 26 között keletkeztek. Dobossy szerette volna, ha Rippl-Rónairól szóló kötetet Fülep Lajos írja meg, ennek érdekében felajánlotta, hogy valamennyi a család rendelkezésére álló dokumentumot, Rippl levelezését, feljegyzéseit rendelkezésre bocsátja, mert: „életrajzot e nélkül is meg lehet írni, bizonyára többen meg is fogják írni - hallottam Pesten -, csak éppen ennek birtokában talán teljesebbet, kimerítőbbet.” (609. számú levél). Az egyeztetés (Fülep részéről inkább alkudozásnak lehetne minősíteni) három hónapig elhúzódott, amelynek során Dobossy többszörösen megismételt kérése ellenére sem jött létre személyes találkozó közöttük. Időközben Lazarine is egyre újabb, fokozódó mértékű jogdíj igénnyel lépett fel, aminek elfogadását nem lehetett elérni a kiadónál. Végül megunván a dolgot Dobossy szakított Füleppel. 26 MNG, 1998:236 27 Hímző nők. Olaj, vászon; 65x42. Rippl-Rónai Múzeum tulajdona. MNG. 1998: 253 28 Rippl-Rónai József Emlékkiállítás Nemzeti Szalon Művészeti Egyesület. Budapest, 1947. december 14-28 1. ábra. Rippl-Rónai József: Claudine Magyar Nemzeti Galéria tulajdona Anella a nagyteremben, a főművek sorában felismeri az „elveszettnek” hitt Claudine portrét. Sikerül kiderítenie, hogy nem csak annak, hanem további főműveknek is ugyanaz a tulajdonosa: dr. Völgyessy Ferenc (2. ábra)29. A kiállítás zárásához időzítve ügyvédi felszólítást küld, amelyben a Claudine portrét kéri vissza szolgáltatni. Ebben olvashatjuk: „Ügyfelem biztos tudomással bír arról, hogy a kérdéses képhez Főorvos Úr nem vásárlás útján jutott; ismeri azokat a körülményeket, amelyek következtében Főorvos Úr a fenti, valamint több más Rippl-Rónai kép és berendezési tárgyak tulajdonosa lett.” A kijelölt visszajuttatási határidő: 1948. január 10. Völgyessy Ferenc elzárkózik ennek teljesítésétől, így per lett a dologból. A vallomásokat a tárgyaláson rögzített jegyzőkönyvek alapján ismertetjük 1.) „Pestvidéki törvényszék P.V. 1813/48/10 (1948. december 7) Dobossy Elekné sz. Paris Anett, 50 éves, Issy-L. Eveque /Franciaország/ születésű lakos, férjes, felperes törvényes figyelmeztetés után: 29 A Völgyessy Ferenc tulajdonaként kiállított művek: A nagyteremben Kát. 12 Claudine, Kát. 22 Apám, Anyám 40 évi házasságuk után, Kát. 23 (Budapesti Történeti Múzeum tulajdona, MNG, 1998: 269.) Alkonyat egy intim szobában (Janus Pannonius Múzeum tulajdona, MNG, 1998: 242.) A jobb oldalteremben Kát. 67 vagy 76 Lazarine (két kép is azonos címet viselt) és Kát. 122 Fenella énekli Carment.
